Ugrás a fő tartalomra

Letészem

Ezzel a képpel búcsúzom Kanadától, az itteni mókáktól. A nagy lakást betetriszeztük egy U-HAULba (piaci rés, otthon is kéne: kültöztetőautó-bérlés), átmentünk egy garzonba, ahol B még egy évet eltölt (igen, ő marad). 


A ReUse Centerbe visszavittük a fel nem használt papírzacsikat, kézműves izéket, dekorációkat, és hoztunk költöztetődobozokat. (Hihetetlen: tartományi fenntartású intézmény: beviszed, azonnal szortírozzák, polcokra rakják, és viheti, aki akarja. És elviszik. A tojástartókat és a tejfölösdobozokat és a zsírkrétákat is mind egy szálig. Művészek, tanárok, kitudjafejüketmibentörők. Innen lett képkeretünk, nélkülözhetetlen papírhengerünk, de még karácsonyfánk is. És ide hoztuk mindezt vissza.) 




Z. ágyát eladtuk, és utoljára még egy idegentől kaptunk egy felfújható ágyat, mert kell még erre a hétre. Csak úgy adta, ahogy itt a kávéfőzőket szokás osztogatni. Fáj a szívünk, de várjuk is a találkozást veletek, nagyon. Otthon élőben folytatom. Ha eljöttök, még mesélek.  





Megjegyzések

  1. Névtelen2025. augusztus 3. 22:34

    Nagyon várunk, mesélj!!!!! V (Jaj, el is pityeredtem ezt olvasva, annyira nagyon.... xxxxx)

    VálaszTörlés
  2. Névtelen2025. augusztus 4. 23:59

    Megyünk!! Jó utat

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...
Megjegyzés küldése
További információk

Medvespay újratöltve

Amikor majd 10 hónapja élcelődve festettem le nektek a medvesprayt fegyverként magam elé szegező önmagam képét, még nem tudtam. Még fel sem merült bennem. Hogy az volt az első szükséges lépés a mentalizálásban ahhoz, hogy végül családomat védő amazonként - kezemben a sprayvel rójam egy teljes héten át a kilométereket a Sziklás hegységben. Mert ugye addig, hogy tenmagam is elhigyjem, hogy igen, képes vagyok használni a fegyvert, idő kell. Az első napon, amint ehhez a csodához bandukoltunk,  Grassi lakes az első szembe jövő turista kezében spay volt. A másodikéban is. A harmadiknak nem volt karja. Nem viccelek. (Mármint de, mert nyilván nem itt veszítette el szegény a fél karját, de nagyon abszurd volt.) No, ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, és zsebembe tettem a sprayt, aminek a megvásárlásához egyébként, akárcsak a fegyvervásárlásnál, rögzítik az adataidat a boltban. A csinos kis sárga medvecsengővel (vö: első kép a nadrágomon) pedig bőszen harangoztunk. A Kempingben figy...
Megjegyzés küldése
További információk

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk