Ugrás a fő tartalomra

Letészem

Ezzel a képpel búcsúzom Kanadától, az itteni mókáktól. A nagy lakást betetriszeztük egy U-HAULba (piaci rés, otthon is kéne: kültöztetőautó-bérlés), átmentünk egy garzonba, ahol B még egy évet eltölt (igen, ő marad). 


A ReUse Centerbe visszavittük a fel nem használt papírzacsikat, kézműves izéket, dekorációkat, és hoztunk költöztetődobozokat. (Hihetetlen: tartományi fenntartású intézmény: beviszed, azonnal szortírozzák, polcokra rakják, és viheti, aki akarja. És elviszik. A tojástartókat és a tejfölösdobozokat és a zsírkrétákat is mind egy szálig. Művészek, tanárok, kitudjafejüketmibentörők. Innen lett képkeretünk, nélkülözhetetlen papírhengerünk, de még karácsonyfánk is. És ide hoztuk mindezt vissza.) 




Z. ágyát eladtuk, és utoljára még egy idegentől kaptunk egy felfújható ágyat, mert kell még erre a hétre. Csak úgy adta, ahogy itt a kávéfőzőket szokás osztogatni. Fáj a szívünk, de várjuk is a találkozást veletek, nagyon. Otthon élőben folytatom. Ha eljöttök, még mesélek.  





Megjegyzések

  1. Névtelen2025. augusztus 3. 22:34

    Nagyon várunk, mesélj!!!!! V (Jaj, el is pityeredtem ezt olvasva, annyira nagyon.... xxxxx)

    VálaszTörlés
  2. Névtelen2025. augusztus 4. 23:59

    Megyünk!! Jó utat

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk

"Egy átlagos hétvégéről

írj" - kérte Zsófi, és rögtön hozzátette, hogy már ha van ilyen. Nos, a szimat jó, nincs, de mégis van. Olvasói kérésre megosztom veletek az előző hétvégénket.  Pénteken eldöntöttük, hogy hétvégére autót bérlünk, mert a hülyének is megéri a fizetése tizedét otthagyni, hiszen hétvégén a két napot másfél áráért kapod. És mert szeretné(n)k elmenni Métis Crossingba, ami egy óra autózásra van a várostól, meg mert akkor délután a tömegközlekedéssel másfél órányira lévő hockey edzésre is 20 perc alatt eljutnánk, ráadásul gyakorolhatnék a hétfői vezetői vizsgára, és mondjuk előre megismerném az autót, amin vizsgáznék. Ja, meg mert így felmarhatnánk egy csomó meleg ruhát a város különböző pontjairól, amit a a Market Place-en már- már lőttünk, de a távolság okán nem szedtünk össze. Az gyorsan kiderül, hogy a fő indok kilőve: vizsgára ugyan nekem kellene autót biztosítani, az autóbérlők azonban nagyon sajnálják, de nem adhatják ki az autót, mert nincs jogosítványom. És férjem sem veheti ki (...
5 megjegyzés
További információk