"Egy átlagos hétvégéről

írj" - kérte Zsófi, és rögtön hozzátette, hogy már ha van ilyen. Nos, a szimat jó, nincs, de mégis van.

Olvasói kérésre megosztom veletek az előző hétvégénket. 

Pénteken eldöntöttük, hogy hétvégére autót bérlünk, mert a hülyének is megéri a fizetése tizedét otthagyni, hiszen hétvégén a két napot másfél áráért kapod. És mert szeretné(n)k elmenni Métis Crossingba, ami egy óra autózásra van a várostól, meg mert akkor délután a tömegközlekedéssel másfél órányira lévő hockey edzésre is 20 perc alatt eljutnánk, ráadásul gyakorolhatnék a hétfői vezetői vizsgára, és mondjuk előre megismerném az autót, amin vizsgáznék. Ja, meg mert így felmarhatnánk egy csomó meleg ruhát a város különböző pontjairól, amit a a Market Place-en már- már lőttünk, de a távolság okán nem szedtünk össze.

Az gyorsan kiderül, hogy a fő indok kilőve: vizsgára ugyan nekem kellene autót biztosítani, az autóbérlők azonban nagyon sajnálják, de nem adhatják ki az autót, mert nincs jogosítványom. És férjem sem veheti ki (mondjuk például a jogsija lejártának kitakarásával), mert akkor nem az én nevemen lesz a jármű, márpedig az a vizsga feltétele.

De mégis, annyira jó lenne egy autó... tehát péntek este úgy döntünk, hogy nem racionális, de kivesszük szombat reggel.

Másnap azonban heves havazásra ébredünk. Gyönyörű, de a gyerekek örömét csak keseríti a gondolat, hogy bakker, Magyarországon akkor van  igazi árvíz meg igazi hóesés, amikor mi nem vagyunk otthon. És akkor ez a hó a kutyáké.  

Újratervez. A friss havon sem autó, de - ajaj, bicikli sem.  Így talán úszott a hétvégi bevásárlás is, a giga hűtő pedig vészesen ürül.  Aztán L. felhúzza a legmelegebb gúnyáját, én direkt lightosabban, mert tesztelem, hogy mire jó az otthonról hozott bakancsom, nekivágunk a kb 1,5 km-re lévő boltnak. 

Az autók araszolnak, mi is, a Delta elején a csávó sem érezhette különbül magát. Fotóznánk, fotózgatunk, de pillanat alatt fagynak el az ujjaink. A mintegy két és fél - háromórás kiruccanásunkról boldogan hazatérünk.

Ruhateszt pipa.  Ami kint azonban nem nedvesedik át, bent nyomban tócsát ereszt. Erősen hiányos bútorzatunkban nincsen vizesruha szárongató, így a már eddig is mindenféle tárolásra bevált lépcsőfordulót jelüljük ki spontán erre a célra. És ahogy magunkat ismerem, áll a zászló, hogy ez így is marad az elkövetkező hónapokban. Ráadásul a háziúr, akinek mégiscsak igyekszünk a jobbik oldalunkat mutatni, tanúja lesz a jelenetnek, mert épp a fűtésünket szereli (nem, nem az a baj, hogy hideg van a lakásban, hanem, hogy túl meleg). 

Időközben Balázséknak mennie kell a hockey edzésre. Über a vége. Illetve az eleje, mert visszafelé, csatakosra izzadtan másfél órányi buszozás. Elmennek tehát Z. második edzésére, ami még jobbnak bizonyul, pedig az első sem volt semmi. Mert ugye hat alkalom mire jó, gondolom én naivul, amíg nem látom, hogy mi történik a pályán: 11 edző a kb. 50 gyerekkel, forgószínpad szerűen különböző mókás feladatot végez. Passzolgatnak, labdát vezetnek, cseleznek, koritechnikát tanulnak, majd a végén 10 perc játék. Mindezt egy óra alatt. Egészen megdöbbenek, amikor látom. Eszembe jut a néhány évvel ezelőtti otthoni jelenet, amikor könyörgöm egy úszásoktatónak, hogy az egyébként úszni tudó gyereket ne a kezdő csoportba tegyék, majd hosszas szakszerű tesztelgetés után fejüket csóválva engedik ki Z-t, hogy háthiszen nem tudja a vízicsillag pózt, így pedig nincs előre lépés, irány a fél éves kezdő csoport.  

Szóval Balázsék el, L. nekiesik palacsintát csinálni, mert délután-este az újdonsült barátnőjéhez megy harmadmagával. A buli hozzávalói: társasozás, hajvágás,  film, vacsi, havazás, egy iráni, egy mexikói, egy kínai és egy magyar lány. Palacsintát egyébként többedszer csinálunk már kedvességből, de engem állandóan kerenget a gondolat, hogy az eleve gyanús országból érkezett palacsinta  tulajdonképpen rusnya állat, és nem lepődnék meg, ha az ajándékként vitt kakaós - áltúrós - lekváros titokban a szemetesbe végezné. De ezúttal L. felügyeli majd, hogy elfogyjon. 

Vasárnap. Korai kelés, mert megyünk a közkönyvtárba. Ahol nem, nem a 3D nyomtatót foglaltuk be (ingyenes használatra természetesen), és nem is a zenestúdiót, hogy összedobjunk valami számot, hanem a varrógépet. Kispályásak vagyunk, de ahogy a gyerekeket elnézem, ami késik...

A fotót a modellek beleegyezésével raktam ki, de idővel visszaveszem a szülői korlátozások miatt 

Varrni meg azért megyünk, mert a híres uzsicsomagolóink (többen ismeritek) megtetszettek a Reuse Center vezetőjének, és meghívott minket egy kézműves vásárra, hogy áruljuk őket. Három óránk van, hogy a cérnákat kigabalyítsuk, és még 20 darabot előállítsunk. 

Marketingesünk fotója a vásár hirdetéséhez - a termék neve: Wrappy (...be Wrappy)

10 perccel előbb érünk az épülethez, a könyvtár előtt sorállás. Nem, nem az olvasni vagy 3D-zni vágyók sorakoznak, hanem a hajléktalanok egy kis melegért... 

Az egyébként fancy könyvtár tiszta wc-je előtt biztonsági őr. A gyerekeket szigorúan szülői felügyelettel engedem csak be: a fülkék alatt pontosan látszik, hogy lehetetlen tárgyaikat szétdobálva a bent (magukat lövő? egyet szundító? vagy fogalmamsincsmitcsináló) nők rendezkednek időlegesen be. Három órát varrhatunk, aztán indulás haza. 

Mert délután jön értünk az Öregúr. Sándor kilencven egynéhány éves, 56-ban, amikor eljött Magyarországról, már a húszas éveinek a végén járt. Ahogy végiggondoljuk, mi mindenen mehetett át, Z. megérdeklődi, hogy nem lehetséges-e, hogy tulajdonképpen Sándor mindig is élt.

A vendégség a maga olykor törvényszerűen unalmassá váló hullámaival együtt üdítő. Az egykor itt tanárrá váló, sportoló Öregúr egy hatvanéves fittségével mesél, mesél, és mesél. A buktatókat ügyesen kerülgetve menetelünk az estébe. Az egykor maga is menekült ember idegenben megerősödött magyar identitásából születő túlkapásait nagyvonalúan elengedjük a fülünk mellett. Az életút izgalmas, a mesélőke és a pizza jó.

Este van, szép álmokat!

ps: na jó, nem ilyen idilli a vége. Hazafelé L. istentelenül rácsapja az ujjára az autóajtót, Z. sebtipben tépést csinál, így az egy felvágott bugyiból készült gézzel kötözzük a házfalakat szétvetően pulzáló ujjacskát...