A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj!

Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást.

Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal. 

Every child matters

Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. És itt mászkálnak az utcán az elképzelhetetlen traumájukkal. Túlélőknek hívják őket. Ezekben az iskolákban az öngyilkos gyerekek száma nagyon magas volt - számítások, kutatások vannak róla, hogy mekkora is lehetett valójában.

A narancssárga póló Phyllis Webstad túlélő (most ötven néhány éves) aktivista történetéből született. Már aktivista volt javában, amikor egy meghívásra beszédet kellett mondania. Ahogy gondolkodott, hogy mit is mondhatna, egyszer csak előtört belőle a történet: mielőtt bekerült az iskolába, a nagymamája adott neki egy narancssárga pólót. Az iskolában azonnal elvették tőle, hogy semmi ne emlékeztesse otthonára, kultúrájára. Ez volt a hosszú évek megaláztatásainak első lépése.  Ez a sztori a beszéde előtt alig egy órával szakadt ki belőle, előtte soha senkinek nem mondta el. Csak éppen narancssárga ruhadarabja nem volt soha többé. Utálta a narancssárgát. Most egy órája volt beszerezni a beszéde előtt egy  pólót.  

A  sebtiben vásárolt póló furcsán válhatott rögvest szimbólummá.  A munkám során sokat látok ilyet. Egy rég felejtett tárgy felbukkanása hirtelen magával rántja a múltat, mindent felforgat, de ha megtalálja új helyét, a történet más színezetet kap, és ha gyógyulást nem is hozhat, de valahogyan elrendeződik.

Amikor Phyllis remegve, gombóccal a torkában felvette a pólót, valami hihetetlen dolog történt. Mert a pólót ugyan - úgy képzelem - saját magáért vette fel, a saját története, a benne élő kislány rehabilitálásáért,  a tárgy abban a minutumban bekerült a nyilvános szimbolikus térbe. A privát és a közösségi egy pillanatban találkozott össze, ezzel a póló azonnal szimbólummá vált: egyszerre volt ott közvetlenül viselője múltjáért és mindazokért, akikért beszélt.

2013 óta szeptember 30-án hivatalosan ünneplik az Orange Shirt Day -t. Talán ilyen rövid múlttal még nem kell nagyon azon dolgoznia a közösségnek, hogy valóban éljen egy szimbólum, mert fájóan élő magától is.

A turkálóban, ahol elmentünk beszerezni egy-egy ilyen pólót a gyerkeknek, tinik álltak sorban a pénztárnál narancssárag kapucnis felsővel a kezükben. 

A képen a Strachona High School főbejárata látható. Az üzeneteket tartalmazó fa az iskola címerén áll. A földön látható címer különlegessége, hogy arra senki ember fiának nem szabad rálépni, tehát a főbejárat eltti közvetlen szakaszt nem szabad használni.