Letészem

Ezzel a képpel búcsúzom Kanadától, az itteni mókáktól. A nagy lakást betetriszeztük egy U-HAULba (piaci rés, otthon is kéne: kültöztetőautó-bérlés), átmentünk egy garzonba, ahol B még egy évet eltölt (igen, ő marad). 

A ReUse Centerbe visszavittük a fel nem használt papírzacsikat, kézműves izéket, dekorációkat, és hoztunk költöztetődobozokat. (Hihetetlen: tartományi fenntartású intézmény: beviszed, azonnal szortírozzák, polcokra rakják, és viheti, aki akarja. És elviszik. A tojástartókat és a tejfölösdobozokat és a zsírkrétákat is mind egy szálig. Művészek, tanárok, kitudjafejüketmibentörők. Innen lett képkeretünk, nélkülözhetetlen papírhengerünk, de még karácsonyfánk is. És ide hoztuk mindezt vissza.) 

Z. ágyát eladtuk, és utoljára még egy idegentől kaptunk egy felfújható ágyat, mert kell még erre a hétre. Csak úgy adta, ahogy itt a kávéfőzőket szokás osztogatni. Fáj a szívünk, de várjuk is a találkozást veletek, nagyon. Otthon élőben folytatom. Ha eljöttök, még mesélek.