Ugrás a fő tartalomra

Eredményhirdetés - avagy Füles a kocsmasarokban

Szóval az úgy lesz, hogy hazamegyek egy nyári napon. És mivel hát megígértem, beülök egy bambihelyre. És megiszom. Közben jóízűen elgondolkodom, néha fel-felnyihhantok, mert végülis mulatni, találkozni ültem be. Olykor elkomolyodva a fejemet vakargatom. Olyan is lesz, hogy elhallgatok, majd kis idő elteltével biztatóan felvonom a szemöldököm. Előredőlök a székemen, majd megkönnyebülve hátra. Egészen belefeledkezek. Rendelek még egy kört. A fenti műveletsort akkurátusan megismétlem. Végül meglepetten az órámra nézek, fizetek és távozok.

Tök jó este lesz nélkületek is. Értek én a szóból, értem én, hogy meg sem pályáztatátok a díjat.

Úton hazafelé.
..................................................................................................................................................................

Az októberi nyereményjátékunk megfejtése. A bejegyzés Esterházy Péter szövegének az átirata volt. 

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

"Ezek a nyelvi közmegegyezések nem különleges dolgok, hozzátartoznak mindennapjainkhoz, tudásuk nélkül egy lépést se tehetünk. Röviden elmesélem a wittgensteini kőművess esetét – velem. Régi történet, majdnem negyedszázada, hogy építkeztünk, de olyan, mint egy irodalmi remekmû, nem érinti a szabadság hullámzása. A kérdésemre, hogy valami mennyibe kerül, azt mondja a tisztességes és hozzáértő kőművesmester, kolléga tehát, hogy húszezer. Amin én azt értettem, hogy az a valami húszezerbe kerül; ha 19-et mondott volna, nem lett volna hozzáértô, ha 21-et, akkor nem lett volna tisztességes, 20 az ára, tehát 20-at mond, és majd annyit fizetek, ha tudok.

Eltelt fél év. Már más ember voltam, arcomra váratlan árkokat vágott az idô, egy kelet-európai tetôtér-beépítés konok, kemény ideje. Ha ekkor hallottam, 20, mert kérdezni már nem kérdeztem, megtanultam, hogy nem szabad, mindent, csak kérdezni nem, szóval azt is tudtam, hogy ez a 20 sok mindent jelenthet, egyet biztos nem, hogy az a valami 20-ba kerül. Illetve még az is lehet, hogy annyiba. Az csak azt jelentette, hogy abban a helyzetben neki egy számot kellett mondani, 2, 3, 5, 7 vagy 20, vagyis csak nyugalom, majd lesz valami, fônök úr, én meg fogom csinálni, maga ki fogja fizetni, nem kell aggódni, húszezer, ez azt jelenti, hogy élünk, megvagyunk, és előbb-utóbb a tetőtér is készen lesz, talán."

forrás: https://real-eod.mtak.hu/1061/1/01%20Esterh%C3%A1zy%20P%C3%A9ter.pdf, 13-14.


Megjegyzések

  1. Én felvenném, ha lehet, titokban, ezt a magányos délutánt a Bambiban. Nyihhantással.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rád gondoltam, amikor a nyihhantás szót leírtam :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...

Letészem

Ezzel a képpel búcsúzom Kanadától, az itteni mókáktól. A nagy lakást betetriszeztük egy U-HAULba (piaci rés, otthon is kéne: kültöztetőautó-bérlés), átmentünk egy garzonba, ahol B még egy évet eltölt (igen, ő marad).  A ReUse Centerbe visszavittük a fel nem használt papírzacsikat, kézműves izéket, dekorációkat, és hoztunk költöztetődobozokat. (Hihetetlen: tartományi fenntartású intézmény: beviszed, azonnal szortírozzák, polcokra rakják, és viheti, aki akarja. És elviszik. A tojástartókat és a tejfölösdobozokat és a zsírkrétákat is mind egy szálig. Művészek, tanárok, kitudjafejüketmibentörők. Innen lett képkeretünk, nélkülözhetetlen papírhengerünk, de még karácsonyfánk is. És ide hoztuk mindezt vissza.)  Z. ágyát eladtuk, és utoljára még egy idegentől kaptunk egy felfújható ágyat, mert kell még erre a hétre. Csak úgy adta, ahogy itt a kávéfőzőket szokás osztogatni. Fáj a szívünk, de várjuk is a találkozást veletek, nagyon. Otthon élőben folytatom. Ha eljöttök, még mesélek....
Powwow. Őslakosok találkozója, táncversenye, rituáléja. Ünnepi felvonulás, dobszó és tánc három napon át. Olvastam róla regényekben, hallottam hírét. Nyári időszakban vannak, akik az országon belül powwowról powwowra utaznak, mint az otthoni fesztiválozók. A powwow királynőség azonban nem egyenlő a buligirlséggel. Ha megválasztanak, annak kulturális jelentősége van: egy közösség bízik benned, és feladatod, hogy menj, felelj meg a címnek és a kultúrádnak. (Hallottunk rendezvényen beszédet mondani powwow princess-t, aki saját történetéről és kulturájához való viszonyáról mesélt, királynői szalaggal testén, koronával a fején. Nem mondott semmi érdekeset, mondhatnám először értetlenül néztünk össze L-lel, hogy ez meg mi. Mégis lenyűgözött, hogy százak hallgatják egy teremben, mert fontos a szava. Fontos ő maga, és az, hogy artikulálja identitását - ezzel példát mutatva a keresőknek. Azoknak, akik nem mernek, tudnak, akarnak kapcsolódni népcsoportjukhoz.) Szóval hallottam én ezekről az ünne...