Ugrás a fő tartalomra

Good job - nyereményjáték

A nyelvi közmegegyezések nem különleges dolgok, hozzátartoznak napjainkhoz, tudásuk nélkül egy lépést sem tehetük. Tehetnénk. Vagy hát teszünk, és akkor...

A dobásaim a judón rendre good jobnak bizonyulnak. Egy-egy hatlamas puffanást az edző good jobként aposztorfál. Feszítek is, hogy hát igen, ez a dobás szép volt, jó munka, ügyes, mondhatni (ha a koromat és tapasztalatlanságomat is figyelembe vesszük) nagyszerű, kivételes. És az edző ezt így, kerekperec tudtomra is adja. Merthiszen, ha elkezdené magyarázni, hogy még hol ragadhattam volna meg a gallért és milyen lendülettel csinálhattam volna másképp, akkor elfedné a tökéletes mozdulat megkérdőjelezhetetlen igazságát; ha csak odaböffenti, hogy ok, next akkor nagyságomat futószalagterméknek címkézné. De ez szép munka volt, tehát szakmai tisztessége good jobot mondat vele, és én megveregethetem magamban a vállam, hogy no lám, no lám, micsoda őstehetség vagyok, és erre is csak véletlenül derült fény.

Beszereztük, Megvarrtuk, Megterveztük, a legjobb helyet kaptuk, de más moziban ültünk: a kézműves vásáron simán úgy sétáltak el mellettünk, hogy konkrétan nem vetettek pillantást az asztalunkra. Hetet eladtunk. Good job.

Aztán eltelt néhány hónap. Már más ember vagyok. Lelkembe váratlan árkot vágott az autóoktató szájából egy indexelésre, a gyerekek iskolai történeteiből egy-egy 60%-os osztályátlagra elröppenő good job. Ma már ha hallom, hogy good job, tudom, hogy az sok mindent jelenthet, egyet biztos nem, hogy valami klassz munka volt. Illetve -- még az is lehet, hogy az volt. Mert pusztán azt jelenti, hogy te csináltál valamit, amire neki kettőtök viszonyából adódóan valamily módon reagálnia kell. És ez a valami ha good job formát ölt is, éppúgy jelentheti, hogy "megpróbáltad te hülye"; "rajtad volt a sor", "ennyi telt belőled", "ühüm", "más még bénább"... Vagyis ne keresd a jelentést, mert mindez összességében annyi, hogy csak nyugalom, minden rendben van, te csináltál valamit, én értékeltem, és mindannyian elvégeztük a dolgunkat, a világ kerek. Nem kell jónak vagy jobbnak lenned, maga a felvetés értelmetlen, hogy ügyes /okos / jó voltál-e, hiszen minden úgy van jól, ahogy van. 

ps: aki először idekommenteli, hogy kitől származik e szöveg eredeti verziója, azzal iszom az első bambit amint hazaérek :)


Megjegyzések

  1. Névtelen2024. december 15. 21:52

    Attól tartok, a bambi nem lesz az enyém, de megjegyezném, hogy vannak azért fokozatok és legalább egy kicsit büszke lehetsz a good job-ra. Az ugyanis határozottan feljebb van, mint a "nice try".

    VálaszTörlés
  2. Névtelen2024. december 15. 23:34

    Hehe, pont azt akartam mondani, hogy a 'good job' feletti fokozat a 'you should be so proud of yourself', a kiskorúakból nagyon durva szemforgatásokat tudott kiváltani :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
5 megjegyzés
További információk

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...
2 megjegyzés
További információk

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...
1 megjegyzés
További információk