Ugrás a fő tartalomra

Good job - nyereményjáték

A nyelvi közmegegyezések nem különleges dolgok, hozzátartoznak napjainkhoz, tudásuk nélkül egy lépést sem tehetük. Tehetnénk. Vagy hát teszünk, és akkor...

A dobásaim a judón rendre good jobnak bizonyulnak. Egy-egy hatlamas puffanást az edző good jobként aposztorfál. Feszítek is, hogy hát igen, ez a dobás szép volt, jó munka, ügyes, mondhatni (ha a koromat és tapasztalatlanságomat is figyelembe vesszük) nagyszerű, kivételes. És az edző ezt így, kerekperec tudtomra is adja. Merthiszen, ha elkezdené magyarázni, hogy még hol ragadhattam volna meg a gallért és milyen lendülettel csinálhattam volna másképp, akkor elfedné a tökéletes mozdulat megkérdőjelezhetetlen igazságát; ha csak odaböffenti, hogy ok, next akkor nagyságomat futószalagterméknek címkézné. De ez szép munka volt, tehát szakmai tisztessége good jobot mondat vele, és én megveregethetem magamban a vállam, hogy no lám, no lám, micsoda őstehetség vagyok, és erre is csak véletlenül derült fény.

Beszereztük, Megvarrtuk, Megterveztük, a legjobb helyet kaptuk, de más moziban ültünk: a kézműves vásáron simán úgy sétáltak el mellettünk, hogy konkrétan nem vetettek pillantást az asztalunkra. Hetet eladtunk. Good job.

Aztán eltelt néhány hónap. Már más ember vagyok. Lelkembe váratlan árkot vágott az autóoktató szájából egy indexelésre, a gyerekek iskolai történeteiből egy-egy 60%-os osztályátlagra elröppenő good job. Ma már ha hallom, hogy good job, tudom, hogy az sok mindent jelenthet, egyet biztos nem, hogy valami klassz munka volt. Illetve -- még az is lehet, hogy az volt. Mert pusztán azt jelenti, hogy te csináltál valamit, amire neki kettőtök viszonyából adódóan valamily módon reagálnia kell. És ez a valami ha good job formát ölt is, éppúgy jelentheti, hogy "megpróbáltad te hülye"; "rajtad volt a sor", "ennyi telt belőled", "ühüm", "más még bénább"... Vagyis ne keresd a jelentést, mert mindez összességében annyi, hogy csak nyugalom, minden rendben van, te csináltál valamit, én értékeltem, és mindannyian elvégeztük a dolgunkat, a világ kerek. Nem kell jónak vagy jobbnak lenned, maga a felvetés értelmetlen, hogy ügyes /okos / jó voltál-e, hiszen minden úgy van jól, ahogy van. 

ps: aki először idekommenteli, hogy kitől származik e szöveg eredeti verziója, azzal iszom az első bambit amint hazaérek :)


Megjegyzések

  1. Attól tartok, a bambi nem lesz az enyém, de megjegyezném, hogy vannak azért fokozatok és legalább egy kicsit büszke lehetsz a good job-ra. Az ugyanis határozottan feljebb van, mint a "nice try".

    VálaszTörlés
  2. Hehe, pont azt akartam mondani, hogy a 'good job' feletti fokozat a 'you should be so proud of yourself', a kiskorúakból nagyon durva szemforgatásokat tudott kiváltani :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...

Hogyan lett műanyag karácsonyfánk?

Az úgy volt, hogy akkor lettem gyanús magamnak, amikor a halloweeni gusztustalanságok elkezdtek tetszeni. Sőt. Nem kell mélyanalízis, hogy felismerjem, hogy tulajdonképpen kifejezetten izgattak. Tekintetem folyton kutatta az utcán az újabb és újabb szörnyűségeket. Egy-egy zombi megtekintésére odarángattam a családot esténként. A műanyag varázslat kifejezetten magával ragadott. Ez azért is különösképp figyelemre méltó, mert azt hiszem, életemben nem néztem rá korábban egy zombi, vámpír vagy csontváz jelmezre, voltaképpen meg sem tudtam különböztetni őket, mert agyam egyöntetűen a "hülyeség" címkét ragasztotta rájuk, ami a további formai-tartalmi differenciálásnak egy csapásra útját állta. Elmúlt a Halloween, és azon nyomban karácsony lett. Nem viccelek, tényleg. Csak azért nem írtam róla korábban, mert meg kellett küzdenem azzal, hogy térdig járunk  a karácsonyban, amikor még advent sem volt: fehér utcák és a lakásokban-utcán szaporodó karácsonyfák, fényízléstelenségek. Ahogy...

NEMECSEK- csupa nagybetűvel

Az, hogy egy sima nyilvános bemutatkozáskor hozzáteszed, hogy she/her vagy éppen hogy she/they itt teljesen normális. Én azonban még nem tudtam soha megtoldani a nevemet a nemi rangommal, címemmel. Nem tudom kimondani, mert zavarba hoz.  Egyrészt úgy, ahogyan anno a hátam mögé néztem, hogy kivel beszélnek, amikor először tanárnő nek vagy anyuká nak neveztek. Éppen így elég szűkösnek érzem (és magamra egyáltalán nem passzolónak) a nő címkét. Egyszerűen mert nem tudom mi az. (Ahogy egyszer Zs. mondta, hogy egy szülőin körülnézve látod a csupa retikülös anyukát, és te elhűlve konstatálod, hogy te bizony soha de soha nem leszel nő .) Mondjuk azon kiakadnék asszem, ha valaki azt mondaná rám, hogy ez a fiú tiszta hülye mert ilyeneken gondolkodik . De ez az én kis nyomorom. Viszont az is zavarba hoz, csak egészen másképp, hogy más  úgy mutatkozik be, hogy she/her vagy he/him. Olyan férfiak és nők, akiknek látszólag nem tisztázandó a kérdés. A világ legtermészetesebb módján illesztik...