Ugrás a fő tartalomra

Good job - nyereményjáték

A nyelvi közmegegyezések nem különleges dolgok, hozzátartoznak napjainkhoz, tudásuk nélkül egy lépést sem tehetük. Tehetnénk. Vagy hát teszünk, és akkor...

A dobásaim a judón rendre good jobnak bizonyulnak. Egy-egy hatlamas puffanást az edző good jobként aposztorfál. Feszítek is, hogy hát igen, ez a dobás szép volt, jó munka, ügyes, mondhatni (ha a koromat és tapasztalatlanságomat is figyelembe vesszük) nagyszerű, kivételes. És az edző ezt így, kerekperec tudtomra is adja. Merthiszen, ha elkezdené magyarázni, hogy még hol ragadhattam volna meg a gallért és milyen lendülettel csinálhattam volna másképp, akkor elfedné a tökéletes mozdulat megkérdőjelezhetetlen igazságát; ha csak odaböffenti, hogy ok, next akkor nagyságomat futószalagterméknek címkézné. De ez szép munka volt, tehát szakmai tisztessége good jobot mondat vele, és én megveregethetem magamban a vállam, hogy no lám, no lám, micsoda őstehetség vagyok, és erre is csak véletlenül derült fény.

Beszereztük, Megvarrtuk, Megterveztük, a legjobb helyet kaptuk, de más moziban ültünk: a kézműves vásáron simán úgy sétáltak el mellettünk, hogy konkrétan nem vetettek pillantást az asztalunkra. Hetet eladtunk. Good job.

Aztán eltelt néhány hónap. Már más ember vagyok. Lelkembe váratlan árkot vágott az autóoktató szájából egy indexelésre, a gyerekek iskolai történeteiből egy-egy 60%-os osztályátlagra elröppenő good job. Ma már ha hallom, hogy good job, tudom, hogy az sok mindent jelenthet, egyet biztos nem, hogy valami klassz munka volt. Illetve -- még az is lehet, hogy az volt. Mert pusztán azt jelenti, hogy te csináltál valamit, amire neki kettőtök viszonyából adódóan valamily módon reagálnia kell. És ez a valami ha good job formát ölt is, éppúgy jelentheti, hogy "megpróbáltad te hülye"; "rajtad volt a sor", "ennyi telt belőled", "ühüm", "más még bénább"... Vagyis ne keresd a jelentést, mert mindez összességében annyi, hogy csak nyugalom, minden rendben van, te csináltál valamit, én értékeltem, és mindannyian elvégeztük a dolgunkat, a világ kerek. Nem kell jónak vagy jobbnak lenned, maga a felvetés értelmetlen, hogy ügyes /okos / jó voltál-e, hiszen minden úgy van jól, ahogy van. 

ps: aki először idekommenteli, hogy kitől származik e szöveg eredeti verziója, azzal iszom az első bambit amint hazaérek :)


Megjegyzések

  1. Attól tartok, a bambi nem lesz az enyém, de megjegyezném, hogy vannak azért fokozatok és legalább egy kicsit büszke lehetsz a good job-ra. Az ugyanis határozottan feljebb van, mint a "nice try".

    VálaszTörlés
  2. Hehe, pont azt akartam mondani, hogy a 'good job' feletti fokozat a 'you should be so proud of yourself', a kiskorúakból nagyon durva szemforgatásokat tudott kiváltani :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...

Medvespay újratöltve

Amikor majd 10 hónapja élcelődve festettem le nektek a medvesprayt fegyverként magam elé szegező önmagam képét, még nem tudtam. Még fel sem merült bennem. Hogy az volt az első szükséges lépés a mentalizálásban ahhoz, hogy végül családomat védő amazonként - kezemben a sprayvel rójam egy teljes héten át a kilométereket a Sziklás hegységben. Mert ugye addig, hogy tenmagam is elhigyjem, hogy igen, képes vagyok használni a fegyvert, idő kell. Az első napon, amint ehhez a csodához bandukoltunk,  Grassi lakes az első szembe jövő turista kezében spay volt. A másodikéban is. A harmadiknak nem volt karja. Nem viccelek. (Mármint de, mert nyilván nem itt veszítette el szegény a fél karját, de nagyon abszurd volt.) No, ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, és zsebembe tettem a sprayt, aminek a megvásárlásához egyébként, akárcsak a fegyvervásárlásnál, rögzítik az adataidat a boltban. A csinos kis sárga medvecsengővel (vö: első kép a nadrágomon) pedig bőszen harangoztunk. A Kempingben figy...

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...