Hogyan lett műanyag karácsonyfánk?

Az úgy volt, hogy akkor lettem gyanús magamnak, amikor a halloweeni gusztustalanságok elkezdtek tetszeni. Sőt. Nem kell mélyanalízis, hogy felismerjem, hogy tulajdonképpen kifejezetten izgattak. Tekintetem folyton kutatta az utcán az újabb és újabb szörnyűségeket. Egy-egy zombi megtekintésére odarángattam a családot esténként. A műanyag varázslat kifejezetten magával ragadott. Ez azért is különösképp figyelemre méltó, mert azt hiszem, életemben nem néztem rá korábban egy zombi, vámpír vagy csontváz jelmezre, voltaképpen meg sem tudtam különböztetni őket, mert agyam egyöntetűen a "hülyeség" címkét ragasztotta rájuk, ami a további formai-tartalmi differenciálásnak egy csapásra útját állta.

Elmúlt a Halloween, és azon nyomban karácsony lett. Nem viccelek, tényleg. Csak azért nem írtam róla korábban, mert meg kellett küzdenem azzal, hogy térdig járunk  a karácsonyban, amikor még advent sem volt: fehér utcák és a lakásokban-utcán szaporodó karácsonyfák, fényízléstelenségek. Ahogy benézel egy házba, olyan mintha valami hülye operett díszletben élnének az emberek. Egy ízben még cukin fotelbe kuporodó, macskát ölelgető kislányt is láttam a fa alatt olvasgatni. Rettenetes. L-lel immár együtt jártunk spottingra, Z-megvetése kitartott.

A fák szaporodtak. Szilvia, a Kanadában felnőtt lengyel ismerős azt mondta, hogy nála az a policy, hogy akárhol megáll a lakásban, lásson legalább egy fát. Így hát HÉT karácsonyfájuk van. Ezen a ponton (dec. 4 tájékán járunk) észbe kaptam. Nem lesz karácsonyfánk, itt december közepére a boltokból a lakásokba vándorol a karácsony minden kelléke. Márpedig noha évek óta vágyom egy uszadékfa-fára, a család heves ellenállása miatt nálunk fenyőfából van a karácsony. Plasztik?! Piha!

Tartjuk is magunkat, Mikulást iderángatjuk 5-én éjjelre, annak ellenére, hogy a szomszédba vissza kell bumliznia majd 25-én, és az sem tántorítja vissza, hogy Z. iskolája szerint csak a németekhez jár 5-én. Az adventi koszorú már kap egy pöti gellert, de elkészül: zöldet a hó miatt már nem tudunk szedni, hirtelen felindulásból összedobunk egy ilyet:

És noha jönnek a hazai angyalok is adventi kalendárium gyanánt, nem tudok ellenállni ennek a nyilvánvalóan gumicukor teletömködésére alkalmas darabnak.

Aztán a Reuse centerben meglátom. Egy dobozban gubbaszt. Még az anyaga sem látszik. Z. rendíthetetlen. Hogyan lehet egy élőlényből műanyag másolatot készíteni? Nem és nem! Rábeszéljük, hogy elhozzuk, ingyé van, legfeljebb gyorsan megválunk az ebül szerzett-től. Über cipeli a 21 kilós darabot. Próbaként felállítjuk. Megdobban a szívem. Gyönyörű, formás. Betölti karácsonnyal a lakást. Egészen tűlevélszerűek a zöld gummancsok a végén. Z. pozícióját fel nem adva elfordul, és közli, hogy legyen. Visszatuszkoljuk a dobozba. Kihúzzuk a garázsba a hullát. Nem beszélünk róla többet. Aztán egyszercsak leesik, hogy jézusatya, ezt a hatalmas, valószerűtlenül sűrű testet hogyan fogjuk feldíszíteni... Titokban dolgozom az ügyön.

Diótörőre nem, így hát a Christmas Carolra sikerül jegyet lőni Edmonton legpatinánsabb színházába. A Dickens-darabot az elején a főszereplő kigaloppozva, majdnemhogy szaltót vetve showként konferálja fel, a közönség már ekkor tapsol. A hógömbszerűen látványos, elámító, ámde giccses előadás minden helyzetkomikumán a közönség hosszan hahotázik. A végén állva tapsol. 

Másnap kihagyjuk a koncerttemplomot,

Ellenben elmegyünk a Candy Lane-re, ami a halloweeni szuperdekor utca párja: a lakók versenytgiccsezikdíszitik  a portájukat. A hószobrok azért vagányak:

24-én jöhetnek az angyalok. 

Angyalok, ugye eljuttok hozzánk akkor is, ha nincs együtt a család, nem raktunk tüzet az idén, nem betlehemztünk és nem köszöntöttük minden barátunkat? 

Nagyon Boldog Karácsonyt mindannyiótoknak, és öleléseket!