Ugrás a fő tartalomra

Good job - nyereményjáték

A nyelvi közmegegyezések nem különleges dolgok, hozzátartoznak napjainkhoz, tudásuk nélkül egy lépést sem tehetük. Tehetnénk. Vagy hát teszünk, és akkor...

A dobásaim a judón rendre good jobnak bizonyulnak. Egy-egy hatlamas puffanást az edző good jobként aposztorfál. Feszítek is, hogy hát igen, ez a dobás szép volt, jó munka, ügyes, mondhatni (ha a koromat és tapasztalatlanságomat is figyelembe vesszük) nagyszerű, kivételes. És az edző ezt így, kerekperec tudtomra is adja. Merthiszen, ha elkezdené magyarázni, hogy még hol ragadhattam volna meg a gallért és milyen lendülettel csinálhattam volna másképp, akkor elfedné a tökéletes mozdulat megkérdőjelezhetetlen igazságát; ha csak odaböffenti, hogy ok, next akkor nagyságomat futószalagterméknek címkézné. De ez szép munka volt, tehát szakmai tisztessége good jobot mondat vele, és én megveregethetem magamban a vállam, hogy no lám, no lám, micsoda őstehetség vagyok, és erre is csak véletlenül derült fény.

Beszereztük, Megvarrtuk, Megterveztük, a legjobb helyet kaptuk, de más moziban ültünk: a kézműves vásáron simán úgy sétáltak el mellettünk, hogy konkrétan nem vetettek pillantást az asztalunkra. Hetet eladtunk. Good job.

Aztán eltelt néhány hónap. Már más ember vagyok. Lelkembe váratlan árkot vágott az autóoktató szájából egy indexelésre, a gyerekek iskolai történeteiből egy-egy 60%-os osztályátlagra elröppenő good job. Ma már ha hallom, hogy good job, tudom, hogy az sok mindent jelenthet, egyet biztos nem, hogy valami klassz munka volt. Illetve -- még az is lehet, hogy az volt. Mert pusztán azt jelenti, hogy te csináltál valamit, amire neki kettőtök viszonyából adódóan valamily módon reagálnia kell. És ez a valami ha good job formát ölt is, éppúgy jelentheti, hogy "megpróbáltad te hülye"; "rajtad volt a sor", "ennyi telt belőled", "ühüm", "más még bénább"... Vagyis ne keresd a jelentést, mert mindez összességében annyi, hogy csak nyugalom, minden rendben van, te csináltál valamit, én értékeltem, és mindannyian elvégeztük a dolgunkat, a világ kerek. Nem kell jónak vagy jobbnak lenned, maga a felvetés értelmetlen, hogy ügyes /okos / jó voltál-e, hiszen minden úgy van jól, ahogy van. 

ps: aki először idekommenteli, hogy kitől származik e szöveg eredeti verziója, azzal iszom az első bambit amint hazaérek :)


Megjegyzések

  1. Attól tartok, a bambi nem lesz az enyém, de megjegyezném, hogy vannak azért fokozatok és legalább egy kicsit büszke lehetsz a good job-ra. Az ugyanis határozottan feljebb van, mint a "nice try".

    VálaszTörlés
  2. Hehe, pont azt akartam mondani, hogy a 'good job' feletti fokozat a 'you should be so proud of yourself', a kiskorúakból nagyon durva szemforgatásokat tudott kiváltani :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...

Letészem

Ezzel a képpel búcsúzom Kanadától, az itteni mókáktól. A nagy lakást betetriszeztük egy U-HAULba (piaci rés, otthon is kéne: kültöztetőautó-bérlés), átmentünk egy garzonba, ahol B még egy évet eltölt (igen, ő marad).  A ReUse Centerbe visszavittük a fel nem használt papírzacsikat, kézműves izéket, dekorációkat, és hoztunk költöztetődobozokat. (Hihetetlen: tartományi fenntartású intézmény: beviszed, azonnal szortírozzák, polcokra rakják, és viheti, aki akarja. És elviszik. A tojástartókat és a tejfölösdobozokat és a zsírkrétákat is mind egy szálig. Művészek, tanárok, kitudjafejüketmibentörők. Innen lett képkeretünk, nélkülözhetetlen papírhengerünk, de még karácsonyfánk is. És ide hoztuk mindezt vissza.)  Z. ágyát eladtuk, és utoljára még egy idegentől kaptunk egy felfújható ágyat, mert kell még erre a hétre. Csak úgy adta, ahogy itt a kávéfőzőket szokás osztogatni. Fáj a szívünk, de várjuk is a találkozást veletek, nagyon. Otthon élőben folytatom. Ha eljöttök, még mesélek....

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...