Eredményhirdetés - avagy Füles a kocsmasarokban

Szóval az úgy lesz, hogy hazamegyek egy nyári napon. És mivel hát megígértem, beülök egy bambihelyre. És megiszom. Közben jóízűen elgondolkodom, néha fel-felnyihhantok, mert végülis mulatni, találkozni ültem be. Olykor elkomolyodva a fejemet vakargatom. Olyan is lesz, hogy elhallgatok, majd kis idő elteltével biztatóan felvonom a szemöldököm. Előredőlök a székemen, majd megkönnyebülve hátra. Egészen belefeledkezek. Rendelek még egy kört. A fenti műveletsort akkurátusan megismétlem. Végül meglepetten az órámra nézek, fizetek és távozok.

Tök jó este lesz nélkületek is. Értek én a szóból, értem én, hogy meg sem pályáztatátok a díjat.

Úton hazafelé.

..................................................................................................................................................................

Az októberi nyereményjátékunk megfejtése. A bejegyzés Esterházy Péter szövegének az átirata volt. 

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

"Ezek a nyelvi közmegegyezések nem különleges dolgok, hozzátartoznak mindennapjainkhoz, tudásuk nélkül egy lépést se tehetünk. Röviden elmesélem a wittgensteini kőművess esetét – velem. Régi történet, majdnem negyedszázada, hogy építkeztünk, de olyan, mint egy irodalmi remekmû, nem érinti a szabadság hullámzása. A kérdésemre, hogy valami mennyibe kerül, azt mondja a tisztességes és hozzáértő kőművesmester, kolléga tehát, hogy húszezer. Amin én azt értettem, hogy az a valami húszezerbe kerül; ha 19-et mondott volna, nem lett volna hozzáértô, ha 21-et, akkor nem lett volna tisztességes, 20 az ára, tehát 20-at mond, és majd annyit fizetek, ha tudok.

Eltelt fél év. Már más ember voltam, arcomra váratlan árkokat vágott az idô, egy kelet-európai tetôtér-beépítés konok, kemény ideje. Ha ekkor hallottam, 20, mert kérdezni már nem kérdeztem, megtanultam, hogy nem szabad, mindent, csak kérdezni nem, szóval azt is tudtam, hogy ez a 20 sok mindent jelenthet, egyet biztos nem, hogy az a valami 20-ba kerül. Illetve még az is lehet, hogy annyiba. Az csak azt jelentette, hogy abban a helyzetben neki egy számot kellett mondani, 2, 3, 5, 7 vagy 20, vagyis csak nyugalom, majd lesz valami, fônök úr, én meg fogom csinálni, maga ki fogja fizetni, nem kell aggódni, húszezer, ez azt jelenti, hogy élünk, megvagyunk, és előbb-utóbb a tetőtér is készen lesz, talán."

forrás: https://real-eod.mtak.hu/1061/1/01%20Esterh%C3%A1zy%20P%C3%A9ter.pdf, 13-14.