Ugrás a fő tartalomra

Powwow. Őslakosok találkozója, táncversenye, rituáléja. Ünnepi felvonulás, dobszó és tánc három napon át. Olvastam róla regényekben, hallottam hírét. Nyári időszakban vannak, akik az országon belül powwowról powwowra utaznak, mint az otthoni fesztiválozók. A powwow királynőség azonban nem egyenlő a buligirlséggel. Ha megválasztanak, annak kulturális jelentősége van: egy közösség bízik benned, és feladatod, hogy menj, felelj meg a címnek és a kultúrádnak. (Hallottunk rendezvényen beszédet mondani powwow princess-t, aki saját történetéről és kulturájához való viszonyáról mesélt, királynői szalaggal testén, koronával a fején. Nem mondott semmi érdekeset, mondhatnám először értetlenül néztünk össze L-lel, hogy ez meg mi. Mégis lenyűgözött, hogy százak hallgatják egy teremben, mert fontos a szava. Fontos ő maga, és az, hogy artikulálja identitását - ezzel példát mutatva a keresőknek. Azoknak, akik nem mernek, tudnak, akarnak kapcsolódni népcsoportjukhoz.)

Szóval hallottam én ezekről az ünnepekről, de meg sem fordult a fejemben... Na jó, megfordult. És akkor egy beszélgetés közben egy elder (rossz hír: ha közülük való lennék, már akár én is annak számítanék) nekem nem szegezte a kérdést: miért nem mész el egyre?

És akkor hosszas nyomozás után fogtam a családot egy vasárnapi napon, és begyűrtem az autóba. Skacok, nem tudom, hova megyünk, két és fél óra autóút a poros prérin, de oda nagyon. Aztán az utolsó kilométereken, amikor a semmi közepén úttalan utakon a porfelhőben kanyarogtunk, megtorpantam. Jesszum, miféle szertartásba keverem itt a családot.

Megérkeztünk. Autók és lakókocsik sora a pusztában, település sehol a közelben. Betereltek minket egy parkolóhelyre - miután megkérdezték, hogy hány napra jöttünk -, és kiszálltunk. Hol a pékben vagyunk? Az autók között egy-egy tollfarok vagy tolltaraéj rezzent. 

A dísz közepe a tarajos sül tüskéiből fűzve. Mi magunk is kipróbáltuk ezt a technikát korábban egy workshopon. Ez a díszítési mód az üveggyöngyök beérkezése előtt volt igazán elterjedt. 

Átvágtunk az autósorok között. Valami rozoga köralakú építmény volt az egyetlen  értelmezhető célpont, arra vettük az irányt.

Mire odaértünk, már lépni nem lehetett a tolldíszektől.  A félig nyitott körcsarnok porondja körül kempingszékek, a három-négy soros magaslaton emberek. 

És abban a pillanatban, ahogy beléptünk, elindultak. A porondra. zászlókkal a legdíszesebb törzsfőnökök (?), utánuk hömpölygő táncosok özönlöttek vagy fél órán keresztül: először a férfiak, majd a nők (nekik szigorúan egyetlen toll a fejükön), kamasz fiúk, lányok, végül a gyerekek. Vagy ötszáz ember ünnepi díszben táncolt.



A porond körül a kempingszékek között egy-egy dob, amely körül a dobos csapatok felváltva adják a ritmust. 


Lassan, nagyon lassan értettük meg, micsoda csodába csöppentünk. A felvonulás után különböző kategóriákban újabb és újabb táncok jöttek. Eleinte nem mertünk fotózni, aztán kicsit nekibátorodtunk, de nem nagyon. Nézzétek: 

A fejdísz, ha nem tollból készül, akkor farokból. 

Ők vezetők lehettek.  Ajobb oldali figura volt az egyik kedvencem, de nem mertem felkérni egy fotóra.

Férfiak egyik tánca


Ez a kép azért fontos, mert ez a mai népviselet. abban az értelemben, hogy szalagos pulcsikat és ribbon skirt-ot tényleg a mindennapokban, az utcákon is hordanak a nők. A csajok fűznek, hogy menjünk el egy ribbon skirt készítő workshopra. Ilyeneket könnyű találni, mert saját maguknak szerveznek eseményeket, ahol ezeket a tudásokat adják tovább.

A női viselet egyik típusa: bádogizékből hajtogatott csengettyűkkel teli ruha. Egy mese is fűződik az eredetéhez, mindenesetre a tánc és a hang a Teremtővel való kapcsolódás lehetőségét adja. Külön versenyszám a jingle tánc. 

Vadásztáncot is láttunk, itt különböző állati fej és testdíszekbe öltözött emberek táncolnak.

A medve a hét bölcsességet (spirit) reprezentáló állat egyike. Julcsi megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a neon meg a műanyag is beszivárog a hagyonányos viseletbe. És ott a pont. Élő kultúráról van szó, akár nejlonnal is díszítenek, úgy fejlődik a kultúra, ahogy tud. A díszek a fejpánton és a mellen gyöngyökből kirakva. A gyöngydíszítésnek nagy hagyománya van. A telepesek hozták az üveggyöngyöt a hód szőréért cserébe. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...