Powwow. Őslakosok találkozója, táncversenye, rituáléja. Ünnepi felvonulás, dobszó és tánc három napon át. Olvastam róla regényekben, hallottam hírét. Nyári időszakban vannak, akik az országon belül powwowról powwowra utaznak, mint az otthoni fesztiválozók. A powwow királynőség azonban nem egyenlő a buligirlséggel. Ha megválasztanak, annak kulturális jelentősége van: egy közösség bízik benned, és feladatod, hogy menj, felelj meg a címnek és a kultúrádnak. (Hallottunk rendezvényen beszédet mondani powwow princess-t, aki saját történetéről és kulturájához való viszonyáról mesélt, királynői szalaggal testén, koronával a fején. Nem mondott semmi érdekeset, mondhatnám először értetlenül néztünk össze L-lel, hogy ez meg mi. Mégis lenyűgözött, hogy százak hallgatják egy teremben, mert fontos a szava. Fontos ő maga, és az, hogy artikulálja identitását - ezzel példát mutatva a keresőknek. Azoknak, akik nem mernek, tudnak, akarnak kapcsolódni népcsoportjukhoz.)
Szóval hallottam én ezekről az ünnepekről, de meg sem fordult a fejemben... Na jó, megfordult. És akkor egy beszélgetés közben egy elder (rossz hír: ha közülük való lennék, már akár én is annak számítanék) nekem nem szegezte a kérdést: miért nem mész el egyre?
És akkor hosszas nyomozás után fogtam a családot egy vasárnapi napon, és begyűrtem az autóba. Skacok, nem tudom, hova megyünk, két és fél óra autóút a poros prérin, de oda nagyon. Aztán az utolsó kilométereken, amikor a semmi közepén úttalan utakon a porfelhőben kanyarogtunk, megtorpantam. Jesszum, miféle szertartásba keverem itt a családot.
Megérkeztünk. Autók és lakókocsik sora a pusztában, település sehol a közelben. Betereltek minket egy parkolóhelyre - miután megkérdezték, hogy hány napra jöttünk -, és kiszálltunk. Hol a pékben vagyunk? Az autók között egy-egy tollfarok vagy tolltaraéj rezzent.
A dísz közepe a tarajos sül tüskéiből fűzve. Mi magunk is kipróbáltuk ezt a technikát korábban egy workshopon. Ez a díszítési mód az üveggyöngyök beérkezése előtt volt igazán elterjedt. |
Átvágtunk az autósorok között. Valami rozoga köralakú építmény volt az egyetlen értelmezhető célpont, arra vettük az irányt.
Mire odaértünk, már lépni nem lehetett a tolldíszektől. A félig nyitott körcsarnok porondja körül kempingszékek, a három-négy soros magaslaton emberek.
És abban a pillanatban, ahogy beléptünk, elindultak. A porondra. zászlókkal a legdíszesebb törzsfőnökök (?), utánuk hömpölygő táncosok özönlöttek vagy fél órán keresztül: először a férfiak, majd a nők (nekik szigorúan egyetlen toll a fejükön), kamasz fiúk, lányok, végül a gyerekek. Vagy ötszáz ember ünnepi díszben táncolt.
A porond körül a kempingszékek között egy-egy dob, amely körül a dobos csapatok felváltva adják a ritmust.
Lassan, nagyon lassan értettük meg, micsoda csodába csöppentünk. A felvonulás után különböző kategóriákban újabb és újabb táncok jöttek. Eleinte nem mertünk fotózni, aztán kicsit nekibátorodtunk, de nem nagyon. Nézzétek:
A fejdísz, ha nem tollból készül, akkor farokból. |
Ők vezetők lehettek. Ajobb oldali figura volt az egyik kedvencem, de nem mertem felkérni egy fotóra. |
Férfiak egyik tánca |
Vadásztáncot is láttunk, itt különböző állati fej és testdíszekbe öltözött emberek táncolnak. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése