ma is kaptam egy kávéfőzőt

jelzi a tábla az út szélén az autósoknak, hogy hol álljanak meg a pirosban. Micsoda hülyeség, a vonal ott, akkor én most írjam az autóm tetejére, hogy az én autóm meg emitt ? Értelmezhetetlen.  Amíg... Ebből következik az is,  hogy fogalmad sincs, hogy a 2x3 sávos utakon valójában négy vagy egysávosak-e. Ez tök normál. De azon azért jót mulattam, amikor a minap egy autó mögöttem kedvesen rámdudantott* (tehát nem agresszíven nyomta a dudát, mint állat), és mellém jött a szakadó hóesésben, és mondta, hogy szerinte a balra kanyarodó sáv eggyel arrébb van, ne aggódjak, az még nem a szembesáv. Majd elém csusszant, és helyesen kitaposta nekem a sávot a kerekeivel.   *Zs-nek sok szeretettel

Már egy ideje érzem, hogy öregszem. Az achillesemmel kezdődött, de akkor még azzal vigasztaltam magam, hogy a mértéktelen futás az oka. Azt meg ugye az aggastyánok nem tudják...  Aztán amikor egy sima seggreüléstől (azabüdöskölöknemfellököttajégen) a csuklóm hónapikig fáj, és a fogaimért is aggódom ( fiatalságom elillant, feketélnek fogaim már ), már kezdem nem szexepilnek tekinteni az ősz hajszálaimat, mint harminc évesen. De ez a zabpehely végérvényesen átdobni látszik a "b" oldalra: Az old fashioned zabpelyhet öt egész percig is főzni kell, szemben a normál lal, amit csak háromig ...és egyelőre az sem hoz megnyugvást, hogy Z Science óráin a tanár immár lassan rendszerszerűen úgy vezeti fel a gyerekeknek a tananyagot, hogy ti már olyat nem láthatattok , mert fiatalok vagytok, hogy... ...olyan villanyégővel világítanak, ami felmelegszik, ha hozzérsz; a fűtés úgy van megoldva  a lakásokban, hogy csöveken fut a forró víz ( Jaj, és nem égették meg magukat az emberek?! ) és a ...

Szóval az úgy lesz, hogy hazamegyek egy nyári napon. És mivel hát megígértem, beülök egy bambihelyre. És megiszom. Közben jóízűen elgondolkodom, néha fel-felnyihhantok, mert végülis mulatni, találkozni ültem be. Olykor elkomolyodva a fejemet vakargatom. Olyan is lesz, hogy elhallgatok, majd kis idő elteltével biztatóan felvonom a szemöldököm. Előredőlök a székemen, majd megkönnyebülve hátra. Egészen belefeledkezek. Rendelek még egy kört. A fenti műveletsort akkurátusan megismétlem. Végül meglepetten az órámra nézek, fizetek és távozok. Tök jó este lesz nélkületek is. Értek én a szóból, értem én, hogy meg sem pályáztatátok a díjat. Úton hazafelé. .................................................................................................................................................................. Az októberi nyereményjátékunk megfejtése. A bejegyzés Esterházy Péter szövegének az átirata volt.  Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből "Ezek a nyelvi közmegegyezések ne...

Rossz a megoldókulcs kémiából. Itt is. Ott is. Ja meg az sem úgy van. A matektanár állandóan hibázik. A bevándorlókat oktató  angoltanár egyenesen a maga által kreált hibás szabályrendszer szerint ragoztatja végig a szavakat a bevándorlókkal. Az egész napos workshop vezetőjének a nap közepén becsúszik egy szülinapi rendezvény. Az autószerelő bocsi, nem nézte meg a féktárcsát átvizsgáláskor, illetve csak az egyik oldalát, azért ez az artikulálatlan oroszlánbődüléshez hasonlító hang minden fékezéskor. Semmi baj, most majd megnézi. Gyerekek, ne higyjetek a szemeteknek, nem MINDEN banán sárga és jól formált. Csak a boltban a hibásakat nem látod. - oktatja egy egyetemi készségfejlesztő órán a tanár, és a szerintem ünneplést nem érdemlő elbénázott feladatteljesítések után máris jönnek a hájpfeladatok. Amik abból állnak, hogy tapsolunk ujjongunk, körbepacsizunk bizonyos koreográfiát követve mindenkivel, és juhéj. (Ami sorry, de tényleg vicces illetve akkora idiótaság, hogy viccesnek talál...

Az, hogy egy sima nyilvános bemutatkozáskor hozzáteszed, hogy she/her vagy éppen hogy she/they itt teljesen normális. Én azonban még nem tudtam soha megtoldani a nevemet a nemi rangommal, címemmel. Nem tudom kimondani, mert zavarba hoz.  Egyrészt úgy, ahogyan anno a hátam mögé néztem, hogy kivel beszélnek, amikor először tanárnő nek vagy anyuká nak neveztek. Éppen így elég szűkösnek érzem (és magamra egyáltalán nem passzolónak) a nő címkét. Egyszerűen mert nem tudom mi az. (Ahogy egyszer Zs. mondta, hogy egy szülőin körülnézve látod a csupa retikülös anyukát, és te elhűlve konstatálod, hogy te bizony soha de soha nem leszel nő .) Mondjuk azon kiakadnék asszem, ha valaki azt mondaná rám, hogy ez a fiú tiszta hülye mert ilyeneken gondolkodik . De ez az én kis nyomorom. Viszont az is zavarba hoz, csak egészen másképp, hogy más  úgy mutatkozik be, hogy she/her vagy he/him. Olyan férfiak és nők, akiknek látszólag nem tisztázandó a kérdés. A világ legtermészetesebb módján illesztik...

 A jeges kalandjainknak se vége se hossza. De eleje van. Mert a forgalmi vizsga mégis belecsúszott az első jeges-hófödte napba. A jégpálya rodeóban pedig rutinom nincsen. Viszont arról sincs halvány lila gőzöm sem, hogy melyik száz méteren hány órakor (!) mennyivel lehet menni a városban. Márpedig, ha túl lassan megyek, a vizsgán azért is büntetőpont jár  * . És itt jön képbe a jég. Leleményes Ági egy hatéves gyerek furmányosságával a vizsga alatt időről időre méltatlankodva megjegyzi, hogy " ínye ez a jég ", ezzel jelezvén hogy menne ő gyorsabban is, ki tudja hánnyal, de hát a jég az jég, ami előtt még a helyiek is mélyen meghajtják a fejüket. Amikor pedig már autóvásárlásban vagyunk, és az eladó fickó mellett ülve gyorstalpalni kívánok, és megérdeklődöm minden egyes csusszansáskor, hogy amikor így csúszik az autó, akkor mi a frász a teendő, a srác nagyon készségesen elmondja, hogy a hetvennel jégen pörgő autó esetén mi a teendő, és hogy hogyan ütközzek végszükség esetén a...