Ugrás a fő tartalomra

Jeges

 A jeges kalandjainknak se vége se hossza. De eleje van. Mert a forgalmi vizsga mégis belecsúszott az első jeges-hófödte napba. A jégpálya rodeóban pedig rutinom nincsen. Viszont arról sincs halvány lila gőzöm sem, hogy melyik száz méteren hány órakor (!) mennyivel lehet menni a városban. Márpedig, ha túl lassan megyek, a vizsgán azért is büntetőpont jár *. És itt jön képbe a jég. Leleményes Ági egy hatéves gyerek furmányosságával a vizsga alatt időről időre méltatlankodva megjegyzi, hogy "ínye ez a jég", ezzel jelezvén hogy menne ő gyorsabban is, ki tudja hánnyal, de hát a jég az jég, ami előtt még a helyiek is mélyen meghajtják a fejüket.

Amikor pedig már autóvásárlásban vagyunk, és az eladó fickó mellett ülve gyorstalpalni kívánok, és megérdeklődöm minden egyes csusszansáskor, hogy amikor így csúszik az autó, akkor mi a frász a teendő, a srác nagyon készségesen elmondja, hogy a hetvennel jégen pörgő autó esetén mi a teendő, és hogy hogyan ütközzek végszükség esetén az út szélére kapart hókerítésnek. Kérdésem tehát újra felteszem a megfelelő pillanatot sohasem elszalasztva: ha így csúszik az autó, mi a teendő. Megint másra válaszol. Buldogtermészetem és életösztönöm harmadszor is nekirugaszkodik. Mondom hangosabban. Semmi. Szótagolom. Semmi. Aztán megvilágosodom: az ő radarja azt egyáltalán nem érzékeli csúszásnak, amitől én már rég kapaszkodnék a kormányba... Na ezt már ő is megérti, és jót mulatunk. 

És ha már van autó, vissza a Sziklás-hegységbe. Mert a jég ott az igazi. És ehhez sete, botladozó szavaim nem érnek fel. Ezért inkább csöndbe is maradok. 

















* meg azért is, ha párhuzamos parkoláskor korrigálsz egyet, azért viszont nem, ha beszorulsz a két sorompó közé - eskü kipróbáltam -pusztán a kísérlet kedvéért.

 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...
Megjegyzés küldése
További információk

Medvespay újratöltve

Amikor majd 10 hónapja élcelődve festettem le nektek a medvesprayt fegyverként magam elé szegező önmagam képét, még nem tudtam. Még fel sem merült bennem. Hogy az volt az első szükséges lépés a mentalizálásban ahhoz, hogy végül családomat védő amazonként - kezemben a sprayvel rójam egy teljes héten át a kilométereket a Sziklás hegységben. Mert ugye addig, hogy tenmagam is elhigyjem, hogy igen, képes vagyok használni a fegyvert, idő kell. Az első napon, amint ehhez a csodához bandukoltunk,  Grassi lakes az első szembe jövő turista kezében spay volt. A másodikéban is. A harmadiknak nem volt karja. Nem viccelek. (Mármint de, mert nyilván nem itt veszítette el szegény a fél karját, de nagyon abszurd volt.) No, ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, és zsebembe tettem a sprayt, aminek a megvásárlásához egyébként, akárcsak a fegyvervásárlásnál, rögzítik az adataidat a boltban. A csinos kis sárga medvecsengővel (vö: első kép a nadrágomon) pedig bőszen harangoztunk. A Kempingben figy...
Megjegyzés küldése
További információk

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk