Ugrás a fő tartalomra

Jeges

 A jeges kalandjainknak se vége se hossza. De eleje van. Mert a forgalmi vizsga mégis belecsúszott az első jeges-hófödte napba. A jégpálya rodeóban pedig rutinom nincsen. Viszont arról sincs halvány lila gőzöm sem, hogy melyik száz méteren hány órakor (!) mennyivel lehet menni a városban. Márpedig, ha túl lassan megyek, a vizsgán azért is büntetőpont jár *. És itt jön képbe a jég. Leleményes Ági egy hatéves gyerek furmányosságával a vizsga alatt időről időre méltatlankodva megjegyzi, hogy "ínye ez a jég", ezzel jelezvén hogy menne ő gyorsabban is, ki tudja hánnyal, de hát a jég az jég, ami előtt még a helyiek is mélyen meghajtják a fejüket.

Amikor pedig már autóvásárlásban vagyunk, és az eladó fickó mellett ülve gyorstalpalni kívánok, és megérdeklődöm minden egyes csusszansáskor, hogy amikor így csúszik az autó, akkor mi a frász a teendő, a srác nagyon készségesen elmondja, hogy a hetvennel jégen pörgő autó esetén mi a teendő, és hogy hogyan ütközzek végszükség esetén az út szélére kapart hókerítésnek. Kérdésem tehát újra felteszem a megfelelő pillanatot sohasem elszalasztva: ha így csúszik az autó, mi a teendő. Megint másra válaszol. Buldogtermészetem és életösztönöm harmadszor is nekirugaszkodik. Mondom hangosabban. Semmi. Szótagolom. Semmi. Aztán megvilágosodom: az ő radarja azt egyáltalán nem érzékeli csúszásnak, amitől én már rég kapaszkodnék a kormányba... Na ezt már ő is megérti, és jót mulatunk. 

És ha már van autó, vissza a Sziklás-hegységbe. Mert a jég ott az igazi. És ehhez sete, botladozó szavaim nem érnek fel. Ezért inkább csöndbe is maradok. 

















* meg azért is, ha párhuzamos parkoláskor korrigálsz egyet, azért viszont nem, ha beszorulsz a két sorompó közé - eskü kipróbáltam -pusztán a kísérlet kedvéért.

 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk
Powwow. Őslakosok találkozója, táncversenye, rituáléja. Ünnepi felvonulás, dobszó és tánc három napon át. Olvastam róla regényekben, hallottam hírét. Nyári időszakban vannak, akik az országon belül powwowról powwowra utaznak, mint az otthoni fesztiválozók. A powwow királynőség azonban nem egyenlő a buligirlséggel. Ha megválasztanak, annak kulturális jelentősége van: egy közösség bízik benned, és feladatod, hogy menj, felelj meg a címnek és a kultúrádnak. (Hallottunk rendezvényen beszédet mondani powwow princess-t, aki saját történetéről és kulturájához való viszonyáról mesélt, királynői szalaggal testén, koronával a fején. Nem mondott semmi érdekeset, mondhatnám először értetlenül néztünk össze L-lel, hogy ez meg mi. Mégis lenyűgözött, hogy százak hallgatják egy teremben, mert fontos a szava. Fontos ő maga, és az, hogy artikulálja identitását - ezzel példát mutatva a keresőknek. Azoknak, akik nem mernek, tudnak, akarnak kapcsolódni népcsoportjukhoz.) Szóval hallottam én ezekről az ünne...
Megjegyzés küldése
További információk