Ugrás a fő tartalomra

Jeges

 A jeges kalandjainknak se vége se hossza. De eleje van. Mert a forgalmi vizsga mégis belecsúszott az első jeges-hófödte napba. A jégpálya rodeóban pedig rutinom nincsen. Viszont arról sincs halvány lila gőzöm sem, hogy melyik száz méteren hány órakor (!) mennyivel lehet menni a városban. Márpedig, ha túl lassan megyek, a vizsgán azért is büntetőpont jár *. És itt jön képbe a jég. Leleményes Ági egy hatéves gyerek furmányosságával a vizsga alatt időről időre méltatlankodva megjegyzi, hogy "ínye ez a jég", ezzel jelezvén hogy menne ő gyorsabban is, ki tudja hánnyal, de hát a jég az jég, ami előtt még a helyiek is mélyen meghajtják a fejüket.

Amikor pedig már autóvásárlásban vagyunk, és az eladó fickó mellett ülve gyorstalpalni kívánok, és megérdeklődöm minden egyes csusszansáskor, hogy amikor így csúszik az autó, akkor mi a frász a teendő, a srác nagyon készségesen elmondja, hogy a hetvennel jégen pörgő autó esetén mi a teendő, és hogy hogyan ütközzek végszükség esetén az út szélére kapart hókerítésnek. Kérdésem tehát újra felteszem a megfelelő pillanatot sohasem elszalasztva: ha így csúszik az autó, mi a teendő. Megint másra válaszol. Buldogtermészetem és életösztönöm harmadszor is nekirugaszkodik. Mondom hangosabban. Semmi. Szótagolom. Semmi. Aztán megvilágosodom: az ő radarja azt egyáltalán nem érzékeli csúszásnak, amitől én már rég kapaszkodnék a kormányba... Na ezt már ő is megérti, és jót mulatunk. 

És ha már van autó, vissza a Sziklás-hegységbe. Mert a jég ott az igazi. És ehhez sete, botladozó szavaim nem érnek fel. Ezért inkább csöndbe is maradok. 

















* meg azért is, ha párhuzamos parkoláskor korrigálsz egyet, azért viszont nem, ha beszorulsz a két sorompó közé - eskü kipróbáltam -pusztán a kísérlet kedvéért.

 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk

"Egy átlagos hétvégéről

írj" - kérte Zsófi, és rögtön hozzátette, hogy már ha van ilyen. Nos, a szimat jó, nincs, de mégis van. Olvasói kérésre megosztom veletek az előző hétvégénket.  Pénteken eldöntöttük, hogy hétvégére autót bérlünk, mert a hülyének is megéri a fizetése tizedét otthagyni, hiszen hétvégén a két napot másfél áráért kapod. És mert szeretné(n)k elmenni Métis Crossingba, ami egy óra autózásra van a várostól, meg mert akkor délután a tömegközlekedéssel másfél órányira lévő hockey edzésre is 20 perc alatt eljutnánk, ráadásul gyakorolhatnék a hétfői vezetői vizsgára, és mondjuk előre megismerném az autót, amin vizsgáznék. Ja, meg mert így felmarhatnánk egy csomó meleg ruhát a város különböző pontjairól, amit a a Market Place-en már- már lőttünk, de a távolság okán nem szedtünk össze. Az gyorsan kiderül, hogy a fő indok kilőve: vizsgára ugyan nekem kellene autót biztosítani, az autóbérlők azonban nagyon sajnálják, de nem adhatják ki az autót, mert nincs jogosítványom. És férjem sem veheti ki (...
5 megjegyzés
További információk