Ugrás a fő tartalomra

Jeges

 A jeges kalandjainknak se vége se hossza. De eleje van. Mert a forgalmi vizsga mégis belecsúszott az első jeges-hófödte napba. A jégpálya rodeóban pedig rutinom nincsen. Viszont arról sincs halvány lila gőzöm sem, hogy melyik száz méteren hány órakor (!) mennyivel lehet menni a városban. Márpedig, ha túl lassan megyek, a vizsgán azért is büntetőpont jár *. És itt jön képbe a jég. Leleményes Ági egy hatéves gyerek furmányosságával a vizsga alatt időről időre méltatlankodva megjegyzi, hogy "ínye ez a jég", ezzel jelezvén hogy menne ő gyorsabban is, ki tudja hánnyal, de hát a jég az jég, ami előtt még a helyiek is mélyen meghajtják a fejüket.

Amikor pedig már autóvásárlásban vagyunk, és az eladó fickó mellett ülve gyorstalpalni kívánok, és megérdeklődöm minden egyes csusszansáskor, hogy amikor így csúszik az autó, akkor mi a frász a teendő, a srác nagyon készségesen elmondja, hogy a hetvennel jégen pörgő autó esetén mi a teendő, és hogy hogyan ütközzek végszükség esetén az út szélére kapart hókerítésnek. Kérdésem tehát újra felteszem a megfelelő pillanatot sohasem elszalasztva: ha így csúszik az autó, mi a teendő. Megint másra válaszol. Buldogtermészetem és életösztönöm harmadszor is nekirugaszkodik. Mondom hangosabban. Semmi. Szótagolom. Semmi. Aztán megvilágosodom: az ő radarja azt egyáltalán nem érzékeli csúszásnak, amitől én már rég kapaszkodnék a kormányba... Na ezt már ő is megérti, és jót mulatunk. 

És ha már van autó, vissza a Sziklás-hegységbe. Mert a jég ott az igazi. És ehhez sete, botladozó szavaim nem érnek fel. Ezért inkább csöndbe is maradok. 

















* meg azért is, ha párhuzamos parkoláskor korrigálsz egyet, azért viszont nem, ha beszorulsz a két sorompó közé - eskü kipróbáltam -pusztán a kísérlet kedvéért.

 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...
1 megjegyzés
További információk

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...
2 megjegyzés
További információk