Ugrás a fő tartalomra

Vas fog

Már egy ideje érzem, hogy öregszem. Az achillesemmel kezdődött, de akkor még azzal vigasztaltam magam, hogy a mértéktelen futás az oka. Azt meg ugye az aggastyánok nem tudják...  Aztán amikor egy sima seggreüléstől (azabüdöskölöknemfellököttajégen) a csuklóm hónapikig fáj, és a fogaimért is aggódom (fiatalságom elillant, feketélnek fogaim már), már kezdem nem szexepilnek tekinteni az ősz hajszálaimat, mint harminc évesen.

De ez a zabpehely végérvényesen átdobni látszik a "b" oldalra:


Az old fashioned zabpelyhet öt egész percig is főzni kell, szemben a normállal, amit csak háromig

...és egyelőre az sem hoz megnyugvást, hogy Z Science óráin a tanár immár lassan rendszerszerűen úgy vezeti fel a gyerekeknek a tananyagot, hogy ti már olyat nem láthatattok, mert fiatalok vagytok, hogy...

...olyan villanyégővel világítanak, ami felmelegszik, ha hozzérsz; a fűtés úgy van megoldva  a lakásokban, hogy csöveken fut a forró víz (Jaj, és nem égették meg magukat az emberek?!) és a házak tetején, ami mindennek a teteje, űrállomásszerűen feszítenek az antennák. Z. csak lapít, de asszem ő nem a kora miatt aggódik. 

 


 

Megjegyzések

  1. ízi, itt egyelőre minden változatlan, antennák a tetőn rendben. itt is öregszik mindenki, csak én nem már, mert vettem tegnap a dm-ben ellenszérumot.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...