Ugrás a fő tartalomra

"a vonal itt"

jelzi a tábla az út szélén az autósoknak, hogy hol álljanak meg a pirosban.


Micsoda hülyeség, a vonal ott, akkor én most írjam az autóm tetejére, hogy az én autóm meg emitt? Értelmezhetetlen. 

Amíg...


Ebből következik az is,  hogy fogalmad sincs, hogy a 2x3 sávos utakon valójában négy vagy egysávosak-e. Ez tök normál. De azon azért jót mulattam, amikor a minap egy autó mögöttem kedvesen rámdudantott* (tehát nem agresszíven nyomta a dudát, mint állat), és mellém jött a szakadó hóesésben, és mondta, hogy szerinte a balra kanyarodó sáv eggyel arrébb van, ne aggódjak, az még nem a szembesáv. Majd elém csusszant, és helyesen kitaposta nekem a sávot a kerekeivel.  




*Zs-nek sok szeretettel

Megjegyzések

  1. Névtelen2025. február 2. 10:59

    Vicces hogy minden egyes posztról (ha van benne csillag ha nincs) elhiszem, hogy direkt nekem írod, direkt én járok a fejeden folyton, vagyishogyhát nem folyton persze, de járok, a fejedben. És most ezt szántszándékkal nem írom alá, mert szerintem bármelyikünk lehetnék :)

    VálaszTörlés
  2. Névtelen2025. február 2. 11:04

    Ja meg még a magashegyi turistaútjelző póznák jutottak eszembe, én Romániában láttam ilyet, nyáron sokszor, franc érti, három méter magas cölöp, azt se látod, mi van a tetején, értelmezhetetlen. Amíg... egyszer nem jártam arra télen is.

    VálaszTörlés
  3. blagger2025. február 2. 11:05

    Úgyi tudom, hogy ki vagy :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...
1 megjegyzés
További információk

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...
2 megjegyzés
További információk