Pomplomlányok, ingyenhamburger

Rossz a megoldókulcs kémiából. Itt is. Ott is. Ja meg az sem úgy van. A matektanár állandóan hibázik. A bevándorlókat oktató  angoltanár egyenesen a maga által kreált hibás szabályrendszer szerint ragoztatja végig a szavakat a bevándorlókkal. Az egész napos workshop vezetőjének a nap közepén becsúszik egy szülinapi rendezvény.

Az autószerelő bocsi, nem nézte meg a féktárcsát átvizsgáláskor, illetve csak az egyik oldalát, azért ez az artikulálatlan oroszlánbődüléshez hasonlító hang minden fékezéskor. Semmi baj, most majd megnézi.

Gyerekek, ne higyjetek a szemeteknek, nem MINDEN banán sárga és jól formált. Csak a boltban a hibásakat nem látod. - oktatja egy egyetemi készségfejlesztő órán a tanár, és a szerintem ünneplést nem érdemlő elbénázott feladatteljesítések után máris jönnek a hájpfeladatok.

Amik abból állnak, hogy tapsolunk ujjongunk, körbepacsizunk bizonyos koreográfiát követve mindenkivel, és juhéj. (Ami sorry, de tényleg vicces illetve akkora idiótaság, hogy viccesnek találod a végére.)

A mozgáskolátozottaknak szóló emberi jogi workshopon  a résztvevők a hibázás lehetőségéért küzdenek, mert ők innen úgy ítélik, hogy ez még mindig nem elég. Az ő szempontjukból valószínűleg ez így is van. A zászlajukon, hogy ITT HIBÁZNI SZABAD, SŐT.

Kollázsok az emberi jogi workshopról

Brrrr. Én egy életen át ki voltam akadva azon, ha a bénaság, a professzinalitás hiánya, a hiba uralta a színt. A gagyi diadalának hívtam. Egyébként meg anyutól úgy tudom, hogy már a nagypapám is felszisszent, ha a táncosok nem egyszerre mozdultak a színpadon. Itt a tanároknál ütött először szöget a fejemben: vajon otthon is ugyanannyit hibázunk-e, csak éppen letagadjuk, mondván, hogy ciki.  Vagy itt a mi mércénk szerint igénytelenség vagy ne adj isten tudatlanság uralkodik. De félresöpörtem. Az impulzusok azonban jöttek. Az autószerelő, amikor visszamentem, a szemembe nézett, azt mondta bocsi, van ilyen, és ingyé megjavította az autót (az alkatrész mondjuk egy kisebb vagyonba került). A számlán a nullás tételeket uv zölddel kiemelte.

Tegnap egy burgerezőben 45!!!!!!! egész percet kellett várnunk. Először a pincér jelent meg sűrű bocsánatkérések közepette, hogy  a konyhában valamit elkavartak. Aztán a főnöke jött az asztalunkhoz, és magyarázkodott hosszan. Végül a főfőnök maga járult hozzánk, mire mi hátradőltünk, és már csak a kormányzót vártuk, de az valami hiba okán nem jutott el az asztalunkig. A számlán azonban a kaja ára nullaként szerepelt. 

"Miért nem tudjuk levetkőzni a magyarságunkat, és nemet mondani?!" (Z.)

Hm. otthon többnyire ezt is takargatnánk. Vagy ha végkép nincs mit tenni, odaböknénk egy bocsit mintegy puskagolyóként, a vendéget hibáztatva, hogy persze, bocsi, de ti, vendégek vagytok ma bakker ennyien, persze hogy nem tudjuk, hol áll a fejünk. De pénzt azt vissza biztos nem. Mert hát ugye minekünk is élnünk kell valamiből. 

És igen, ezek szerint a felelősségvállaláshoz némi anyagi jólét is szükségeltetik. Nehéz ügy. 

Vajon mindez csak az olajmezők tartományában történhetik meg? Vagy ne adj isten, az igazi kommunista eszme megvalósulásának jele volna? Good jobokkal, pompom-üdvrivalgásokkal árasztjuk el magunkat, hogy mindneki higyjen magában, senki ne frusztrálódjon, így ne legyenek leszakadók, és egy erős középmezőny nyájában boldogan élünk míg az olaj...? 

Ez a kép valójában a múltkori poszthoz illik: magadra tűzheted, hogy mit szeretnél, milyen névmással illessenek (egyeseken őslakosok írásjeleivel is olvasható)