ma is kaptam egy kávéfőzőt

 Amikor Heatheréknél Jávorszarvas a konyhádban-t játszottunk, istenien szórakoztunk. A játék lényege, hogy az az átkos Moose bárhol kiköthet a lakásodban: kotorhat a hűtődben, a dunnyád alatt találhatod, de simán lehet, hogy magára húzta a zuhanykabin ajtaját. Szóval jobban jársz, ha mindent zársz magad mögött, mert bárhol meglephet. A játék képtelensége önmagában örömet okozott.  Aztán  tegnap Lencsi azzal fogadott, hogy van egy aMOOSing storyja. ott van, csak a fényviszonyok... A fotó a suli mellett készült. Éjszaka jöhetett be a város közepére szegény pára, ahonnan aztán moccani sem mert. Egyébként februárban a CBC news tényleg tudósított arról , hogy mi a teendő, ha bekopogtat.

igazán nem számítottam. A hétvégén ugyanis köszönhetően egy emberjogi szervezetnek, ahova anno önkéntesként jelentkeztem, de akiktől immár hamarosan munkát kapok, Montreálban voltam. 6 óra repülőút. Stratégiailag fontos város, a csatornája a tengert egészen a Nagy Tavakkal köti össze. A francia telepeseknek hallatlan szerencséjük volt, hogy mire letelepedtek a bennszülöttek elszeleltek (sic!).  Ennek köszönhetően négyünk közül én térhettem legelőször vissza Európába. És igen, az első kutyagumira összeugrott a gyomrom. És félreértés ne essék, nem a kakitörölgetés emléke repesztette meg a szívem, hanem mindaz, ami lehetővé teszi ezt a semmivel nem keverhető, a hirtelen elpuhuló-lágyuló-barnuló lépést. Mert ugye, ahhoz, hogy ez megtörténhessen, kutyát sétáltató emberek kellenek. És számukra, elhelyezkedésükre és szélességükre nézvést olyan utcaszerkezet, amely növeli az esélyét, hogy a 4+2 láb után haladó 2 láb pontosan  a megfelelő helyre lépjen . Azaz, hogy ne legyek ilyen eni...

Eskü ez történt. Tegnap a többnyire szomáliaiakból álló csoportom halálosan összeveszett azon a játékon, hogy el kellett mutogatni egymásnak szavakat. Kiabáltak, üvöltöttek, kiszaladtak elrendezni a terepet, dérrel-dúrral kiszálltak a játékból, hogy ez bizony csalás. Az történt ugyanis, hogy az egyik fiú, aki egyáltalán nem akadt fenn azon, hogy nem tudja az elmutogatandó szavak jelentését, így hát számomra értelmezhetetlen mozdulatokat tett - a saját csoportja felé fordulva művelte mindezt. Ez azonban az én megítélésem szerint egyáltalán nem zavarta a játékot (vagy nem ez zavarta), hiszen jól látható volt mégis minden irányból amit művelt. No, hát ők nem így gondolták. Akkora purparlé kerekedett, hogy a már amúgy is fájó fejem nagyon bedurrant. Óra végén jöttek hozzám, hogy ugyan már, ez semmi, ők, szomáliaiak, ha együtt vannak, köröttük ennél csak jobban zeng a ház . Egyikük elmondta, hogyan kenjem oliva olajjal körbe a fejem, hogy reggelre elmúljon a fejfájás. Mindig, de mindig me...

nehogy azt higyjétek, hogy nem kapjuk naponta  a kávéfőzőket még most is. Csak ezek már kicsit másfajták, bonyibb szerkezetűek. De isteni kávét csinálnak. Itt van például a tegnapi. Egy iskolai gyöngyfűző workshop - indigenous gyerekeknek adják át önnön kultúrájukat szakkör formájában.  Az indigenous-ök nagyon befogadóak (kérdezted, Milka, hogy lehet véletlen eljutni egy szertartásra: hát úgy, hogy ha tudsz róla (és megkérdezed, hogy csatlakozhatsz-e), nem mondják hogy nem, beengednek. Számukra ez nagyon fontos. Nemcsak a világképük miatt - ami persze lehet egy idealisztikus irányelv amitől a hétköznapokban a fehérek felé simán meg-megnyilvánulhat kirekesztés és rasszizmus*; hanem amiatt is, mert elemi érdekük, hogy terjesszék a kultúrájukat, jelezzék, hogy vannak -- a kívülállók számára is. Szóval elmentünk gyöngyöt fűzni. A gyöngyfűzés az egyik hagyományos, alapvető díszítő technikájuk. Az európaik hozták be az üveggyöngyöt, amiért ők pl. csontszerszámokat (késeket) adtak ...

Hitetlenkedtem majd hosszasan kacagtam, amikor először láttam embereket egy felmosóbottal rohanni egy csúszó műanyag izé előtt teljes eksztázisban, hogy még simábbra suvickolják az amúgy is tök sima jégfelületet a műanyag izé útja előtt.  A műanyag izé: tele apró kaviccsal, iszonyú nehéz. Ez sok éve volt, és szerintem valójában két perces intermezzo volt az életemben, valamiért mégis belémégett az élmény. Az öregúrral is szóba jött, amikor a medencében kajakban ülve kézilabdázás sportjában jeleskedő unokájáról esett szó: a curlingre, e kanadai nemzeti sportra  ő is pihát mondott. Aztán persze amikor a nyelviskolában láttam, hogy lehet menni egy curling klubba kipróbálni, nem mondhattam nemet.  Előbb érkeztem, így egy nyugdíjas curling-megszállott önkéntessel hosszasan társalogtam a sport nagyszerűségéről. Körülbelül úgy látom most e sportot, mint a kocsmák melletti kuglipályákból kinőtt plázatekepályákat. Baráti társaságok kedélyesen gurítanak és söprögetnek. Szabályát ...

Gregor Bernadett Karády Katalin dalokat énekel Edmontonban a Magyarok Házában! Ott a helyünk. B-nek hivatalból mindenképpen. Szedelődzködik, hogy indulnia kell, végül hirtelen felindulásból mind a négyen a kocsiban találjuk magunkat. Végülis, itt Kanadában minden érdekes. A klasszik művelődési háznak megfelelő épületben gyülekeznek a népek, nagy részük 80 körüli, az alkalomra kiglancolt, jó bőrben levő népség. Akiről véletlenül mégis megállapítom, hogy bizony, így hatvan körül feltűnően elhagyta magát, utólag kiderül, hogy 85 éves. Egyetlen oxigéncsöves nénike van, akinek a gépe az előadás egy pontján pittyegni kezd, de végül nem ő, hanem L. lesz rosszul, mert azt hiszi, hogy épp most hal meg a néni. Gregor Bernadett arcjátékát vélhetőleg (nem) csupán a botox fékezi: úgy látszik egész teste, beszédhangja is befeszülhetett a sok kezeléstől. Vásári a szókincse és a bársonyruhája,  jobbján valami lagzimulatságról szalajtottnak tűnő szintis csávó. Az összkép egészen elbűvöl. Katartikus...