Eskü ez történt. Tegnap a többnyire szomáliaiakból álló csoportom halálosan összeveszett azon a játékon, hogy el kellett mutogatni egymásnak szavakat. Kiabáltak, üvöltöttek, kiszaladtak elrendezni a terepet, dérrel-dúrral kiszálltak a játékból, hogy ez bizony csalás. Az történt ugyanis, hogy az egyik fiú, aki egyáltalán nem akadt fenn azon, hogy nem tudja az elmutogatandó szavak jelentését, így hát számomra értelmezhetetlen mozdulatokat tett - a saját csoportja felé fordulva művelte mindezt. Ez azonban az én megítélésem szerint egyáltalán nem zavarta a játékot (vagy nem ez zavarta), hiszen jól látható volt mégis minden irányból amit művelt. No, hát ők nem így gondolták. Akkora purparlé kerekedett, hogy a már amúgy is fájó fejem nagyon bedurrant. Óra végén jöttek hozzám, hogy ugyan már, ez semmi, ők, szomáliaiak, ha együtt vannak, köröttük ennél csak jobban zeng a ház . Egyikük elmondta, hogyan kenjem oliva olajjal körbe a fejem, hogy reggelre elmúljon a fejfájás. Mindig, de mindig me...
nehogy azt higyjétek, hogy nem kapjuk naponta a kávéfőzőket még most is. Csak ezek már kicsit másfajták, bonyibb szerkezetűek. De isteni kávét csinálnak. Itt van például a tegnapi. Egy iskolai gyöngyfűző workshop - indigenous gyerekeknek adják át önnön kultúrájukat szakkör formájában. Az indigenous-ök nagyon befogadóak (kérdezted, Milka, hogy lehet véletlen eljutni egy szertartásra: hát úgy, hogy ha tudsz róla (és megkérdezed, hogy csatlakozhatsz-e), nem mondják hogy nem, beengednek. Számukra ez nagyon fontos. Nemcsak a világképük miatt - ami persze lehet egy idealisztikus irányelv amitől a hétköznapokban a fehérek felé simán meg-megnyilvánulhat kirekesztés és rasszizmus*; hanem amiatt is, mert elemi érdekük, hogy terjesszék a kultúrájukat, jelezzék, hogy vannak -- a kívülállók számára is. Szóval elmentünk gyöngyöt fűzni. A gyöngyfűzés az egyik hagyományos, alapvető díszítő technikájuk. Az európaik hozták be az üveggyöngyöt, amiért ők pl. csontszerszámokat (késeket) adtak ...