Ugrás a fő tartalomra

Let's go Oilers!

Ott vannak ugye az ultrák. Tombolnak, verik a mellüket (egymást és másokat) valami furcsa, számomra nem értelmezhető izéérét. (Sportklub? Identitás? Közösség erősítése?). Minden esetre felhúzott orral szemléltem őket odahaza, már ha bármi kapcsolatba is kerültem velük. (Mondjuk amikor anyuéktól hazafelé menet autóval az Üllői úton pont a kellő időben haladtam el a Fradi stadion mellett.)

No, erre idejövök, és hol találom magam? Na hol? Oilers meccseken a Rogers Arénában.  Na nem igazin mert az megfizethetetlen, hanem közösségi szurkoláson, ahol a stadion megtelik a népekkel, hogy a meccset kivetítőn követve magukból kikelve üvölthessék: Let's go, Oilers! És bezony, bezony, néha én is elnyomok egy Let's go Oilers-t.


És az Olajosok mennek. Mit mennek, repesztenek, nem babra megy a játék a Stanley kupát nem viheti el e viharos időkben amerikai csapat.  

Ez a mém az egész országot elárasztotta: az amerikai réti sas fölött győzedelmeskedő kanadai lúd (amivel tényleg tele van Edmonton) 

Na de fogadjunk, hogy gőzöd sincs az edmontoni Oilers csapatról. Mc Davidről (Istenem, csak egyszer, csak egyszer ha legalább átsiklana fölöttem a tekintete!). Meg a többiekről. 

Itten mindenkinek van ám oilerses meze. Póló szettje. Nincs az a  decens hivatalnok, akinek ha nem is a fülbevalója, a zoknija, a blézere, de legalább ceruzahegyezője ne lenne Oilerses, és a gyerekére hivatkozva ne scrollozná titokban a netet egy újabb erekjéért.  Z. matektanárja dicsekedve mutatja az osztálynak, hogy mecsoda vásárt csinált a potom 100 CAD-os legutóbbi szurkolói pólójával. Aztán holtra váltan tántorog be egy rosszabb meccs után az osztályba, gyásznap. Kész. Vége. 

Na de...  Aztán a következő meccs közelgésével ő is, akárcsak a város kék-narancsba burkolózik.

A házak, az ablakok a kertek.



A templomok.


Elmomognak egy imát értük. Velük. Általuk.

Angolosok, lelkészek, hogy fordítanátok a 23. zsoltár ezen átiratát? "Thou annoints my head with oilers our stanley cup overfloweth."

Az utcán Oilers felvonulás.


A logo különböző - így indigenous verziói is mindenhol.


És persze Oilerses rendszámtáblát is kiad már Alberta tartomány.

Mi magunk, ha nem a stadionban, kocsmákban nézzük a fejleményeket. Mert az Oilers tényleg hasít. Mondjuk ma az ellenfél állkapcsát, orrát, mindenét. Szégyentelenül kikapott, de eddig ilyen nem volt. Botok törtek a gerinceken. De megérdemelték a kutyák, mert az Oilers verhetetlen (ha máshogy nem...)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...
Megjegyzés küldése
További információk

Medvespay újratöltve

Amikor majd 10 hónapja élcelődve festettem le nektek a medvesprayt fegyverként magam elé szegező önmagam képét, még nem tudtam. Még fel sem merült bennem. Hogy az volt az első szükséges lépés a mentalizálásban ahhoz, hogy végül családomat védő amazonként - kezemben a sprayvel rójam egy teljes héten át a kilométereket a Sziklás hegységben. Mert ugye addig, hogy tenmagam is elhigyjem, hogy igen, képes vagyok használni a fegyvert, idő kell. Az első napon, amint ehhez a csodához bandukoltunk,  Grassi lakes az első szembe jövő turista kezében spay volt. A másodikéban is. A harmadiknak nem volt karja. Nem viccelek. (Mármint de, mert nyilván nem itt veszítette el szegény a fél karját, de nagyon abszurd volt.) No, ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, és zsebembe tettem a sprayt, aminek a megvásárlásához egyébként, akárcsak a fegyvervásárlásnál, rögzítik az adataidat a boltban. A csinos kis sárga medvecsengővel (vö: első kép a nadrágomon) pedig bőszen harangoztunk. A Kempingben figy...
Megjegyzés küldése
További információk

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk