Ugrás a fő tartalomra

Let's go Oilers!

Ott vannak ugye az ultrák. Tombolnak, verik a mellüket (egymást és másokat) valami furcsa, számomra nem értelmezhető izéérét. (Sportklub? Identitás? Közösség erősítése?). Minden esetre felhúzott orral szemléltem őket odahaza, már ha bármi kapcsolatba is kerültem velük. (Mondjuk amikor anyuéktól hazafelé menet autóval az Üllői úton pont a kellő időben haladtam el a Fradi stadion mellett.)

No, erre idejövök, és hol találom magam? Na hol? Oilers meccseken a Rogers Arénában.  Na nem igazin mert az megfizethetetlen, hanem közösségi szurkoláson, ahol a stadion megtelik a népekkel, hogy a meccset kivetítőn követve magukból kikelve üvölthessék: Let's go, Oilers! És bezony, bezony, néha én is elnyomok egy Let's go Oilers-t.


És az Olajosok mennek. Mit mennek, repesztenek, nem babra megy a játék a Stanley kupát nem viheti el e viharos időkben amerikai csapat.  

Ez a mém az egész országot elárasztotta: az amerikai réti sas fölött győzedelmeskedő kanadai lúd (amivel tényleg tele van Edmonton) 

Na de fogadjunk, hogy gőzöd sincs az edmontoni Oilers csapatról. Mc Davidről (Istenem, csak egyszer, csak egyszer ha legalább átsiklana fölöttem a tekintete!). Meg a többiekről. 

Itten mindenkinek van ám oilerses meze. Póló szettje. Nincs az a  decens hivatalnok, akinek ha nem is a fülbevalója, a zoknija, a blézere, de legalább ceruzahegyezője ne lenne Oilerses, és a gyerekére hivatkozva ne scrollozná titokban a netet egy újabb erekjéért.  Z. matektanárja dicsekedve mutatja az osztálynak, hogy mecsoda vásárt csinált a potom 100 CAD-os legutóbbi szurkolói pólójával. Aztán holtra váltan tántorog be egy rosszabb meccs után az osztályba, gyásznap. Kész. Vége. 

Na de...  Aztán a következő meccs közelgésével ő is, akárcsak a város kék-narancsba burkolózik.

A házak, az ablakok a kertek.



A templomok.


Elmomognak egy imát értük. Velük. Általuk.

Angolosok, lelkészek, hogy fordítanátok a 23. zsoltár ezen átiratát? "Thou annoints my head with oilers our stanley cup overfloweth."

Az utcán Oilers felvonulás.


A logo különböző - így indigenous verziói is mindenhol.


És persze Oilerses rendszámtáblát is kiad már Alberta tartomány.

Mi magunk, ha nem a stadionban, kocsmákban nézzük a fejleményeket. Mert az Oilers tényleg hasít. Mondjuk ma az ellenfél állkapcsát, orrát, mindenét. Szégyentelenül kikapott, de eddig ilyen nem volt. Botok törtek a gerinceken. De megérdemelték a kutyák, mert az Oilers verhetetlen (ha máshogy nem...)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...
2 megjegyzés
További információk

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...
1 megjegyzés
További információk