Ugrás a fő tartalomra

Hóbakancslista - avagy azt a juharszirup nyalóka készítő mindenit!

Január 1-jére igazi juharszirup-nyalóka készítő időjárást ígértek, de sajnos megfogadtuk, hogy egy hónapig nem eszünk édességet. Ezért Z. még biztos ami biztos éjfél előtt 6 perccel kiszaladt hogy tekerjen egyet. Mivel azonban a döngöld - forrald fel - öntsd - tekerd  bonyolultságú receptből a 2. pontot kihagyta, az elsőt pedig nem végezte elég akkurátusan,  akkor nem lett házi nyalókánk.

Lett azonban később. A gyerekek a harminc fokos brutális felmelegedés előtt két nappal (0-ra melegedett a hőmérséklet) észbe kaptak. Hogy van még nekünk néhány dolgunk: hajmeresztő hajfagyasztástól a vízporlasztáson keresztül a buborékdermesztésig.

Nekiláttunk. Pontosabban nekiláttak. Mi Balázzsal a benti előkészületeket és az ablakon keresztüli, maximum a küszöbről való dokumentálást vállaltuk.

Juharszirupnyalóka sima ügy. Csak döngöld le istentelenül a havat előtte, hogy el ne nyelje a szirupot, és a kész termékkel be ne lépj fűtött helységbe, mert pont annyi az olvadási ideje, mint a dermedési, a zoknitalpakból suvickolni, nyomait keresgélni a lakásban nem vicces.






Az alábbi műhöz többszöri nekifutásra volt szükség, nem bedőlni a buborékrecepteknek. Ahogy fagy a buborék, húzódik össze a hidegben, kipukkad. L. megoldotta:

Igazából a videófelvétel klassz, ahogy egy pillanat alatt látszik, ahogy a víz jégkristállyá válik.

A nagy munka közben azonban télkozmetikus is tette a dolgát.


L. szempillája (csak az övé!) időről időre ilyenné, illetve ilyenebbé vált, de nem sikerült jó fotót csinálni, pedig sokszor nekifutottunk. a jelzett körülmények miatt.

A legjobb Emese szülinapi ajándékának készült, ő volt olyna kiváltságos, hogy egész filmet is kapott az eseményről:


Mindez persze egyáltalán nem festett ilyen idillikusan, mint a képernyőn olvasva tűnik: fél másodpercenként be a melegbe; jaj, megfogtam a kilincset kesztyű nélkül; egyben told be még odakint azt a nyalókát.

A hajfagyasztástól és a hóban fürdőruházástól valahogy időközben elszállt a kedv.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...

Medvespay újratöltve

Amikor majd 10 hónapja élcelődve festettem le nektek a medvesprayt fegyverként magam elé szegező önmagam képét, még nem tudtam. Még fel sem merült bennem. Hogy az volt az első szükséges lépés a mentalizálásban ahhoz, hogy végül családomat védő amazonként - kezemben a sprayvel rójam egy teljes héten át a kilométereket a Sziklás hegységben. Mert ugye addig, hogy tenmagam is elhigyjem, hogy igen, képes vagyok használni a fegyvert, idő kell. Az első napon, amint ehhez a csodához bandukoltunk,  Grassi lakes az első szembe jövő turista kezében spay volt. A másodikéban is. A harmadiknak nem volt karja. Nem viccelek. (Mármint de, mert nyilván nem itt veszítette el szegény a fél karját, de nagyon abszurd volt.) No, ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, és zsebembe tettem a sprayt, aminek a megvásárlásához egyébként, akárcsak a fegyvervásárlásnál, rögzítik az adataidat a boltban. A csinos kis sárga medvecsengővel (vö: első kép a nadrágomon) pedig bőszen harangoztunk. A Kempingben figy...

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...