Ugrás a fő tartalomra

Hóbakancslista - avagy azt a juharszirup nyalóka készítő mindenit!

Január 1-jére igazi juharszirup-nyalóka készítő időjárást ígértek, de sajnos megfogadtuk, hogy egy hónapig nem eszünk édességet. Ezért Z. még biztos ami biztos éjfél előtt 6 perccel kiszaladt hogy tekerjen egyet. Mivel azonban a döngöld - forrald fel - öntsd - tekerd  bonyolultságú receptből a 2. pontot kihagyta, az elsőt pedig nem végezte elég akkurátusan,  akkor nem lett házi nyalókánk.

Lett azonban később. A gyerekek a harminc fokos brutális felmelegedés előtt két nappal (0-ra melegedett a hőmérséklet) észbe kaptak. Hogy van még nekünk néhány dolgunk: hajmeresztő hajfagyasztástól a vízporlasztáson keresztül a buborékdermesztésig.

Nekiláttunk. Pontosabban nekiláttak. Mi Balázzsal a benti előkészületeket és az ablakon keresztüli, maximum a küszöbről való dokumentálást vállaltuk.

Juharszirupnyalóka sima ügy. Csak döngöld le istentelenül a havat előtte, hogy el ne nyelje a szirupot, és a kész termékkel be ne lépj fűtött helységbe, mert pont annyi az olvadási ideje, mint a dermedési, a zoknitalpakból suvickolni, nyomait keresgélni a lakásban nem vicces.






Az alábbi műhöz többszöri nekifutásra volt szükség, nem bedőlni a buborékrecepteknek. Ahogy fagy a buborék, húzódik össze a hidegben, kipukkad. L. megoldotta:

Igazából a videófelvétel klassz, ahogy egy pillanat alatt látszik, ahogy a víz jégkristállyá válik.

A nagy munka közben azonban télkozmetikus is tette a dolgát.


L. szempillája (csak az övé!) időről időre ilyenné, illetve ilyenebbé vált, de nem sikerült jó fotót csinálni, pedig sokszor nekifutottunk. a jelzett körülmények miatt.

A legjobb Emese szülinapi ajándékának készült, ő volt olyna kiváltságos, hogy egész filmet is kapott az eseményről:


Mindez persze egyáltalán nem festett ilyen idillikusan, mint a képernyőn olvasva tűnik: fél másodpercenként be a melegbe; jaj, megfogtam a kilincset kesztyű nélkül; egyben told be még odakint azt a nyalókát.

A hajfagyasztástól és a hóban fürdőruházástól valahogy időközben elszállt a kedv.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...