Nem tudok kézen állni

Töredelmesen bevallom: fal kell hozzá. És amikor felmegyek a pózba, akkor sem sikerül finoman az egyik lábam a másik után megemelni, hanem hatalmasakat puffanok. Namármost, amikor otthon gyakorlás közben ehhez a ponthoz érkeztem, mint most kiderült, a gyerekek, nem tudván mi történik odalent, mindig rémülten néztek össze. Puff neki. Kanadáig kellett jönnöm, hogy ez kiderüljön.

Nade. Ahhoz is Kanadáig kellett jönnöm, hogy az irrealitásig motivált legyek abban, hogy a lakás épségét minden porcikámmal védjem. Márpedig itt a falra ránézni sem lehet - mint azt már jó előre tudtuk is a filmekből:

Ha a két infot összerakjuk, akkor bizony itt nincs jóga, ha azt akarom, hogy házfal is legyen. 

"amíg én suliban voltam, felhúztak egy házat" -- avagy a pozdorjából épített kanadai házsszerkezet, amit 2 (!) nap alatt raktak össze...

és egy (!) nap alatt tudnak a földdel eggyé tenni....

Szóval a jógakarrierem ezen a ponton felfüggesztődött. (A költői túlzást korrigálandó, azért hozzáteszem, hogy valójában  Iyengar jóga megszállott vagyok, és ahhoz pedig alap, hogy falat és egyéb eszközöket használunk.) 

Kicsit letörtem tehát, mert a szemközti teniszpálya is bezárt télre, falat mászni egyedül nem lehet (szemben a tenisszel), a biciklikről már beszéltem, futni nem tudok a lábam miatt.  Ráadásul közben Z sportja sincs meg. Hockeypályáról hockeypályára járunk vele, miközben előre cidrizünk a majdani hidegtől, ami úgyis gátja lesz, hogy odadugjuk a nagy nehezen meglelt jégpályára az orrunk. És ekkor. Ekkor  a lakástól 400 méterre betérünk egy újabb edzőterembe. 

...és így jövök ki belőle:

Mondjuk arra nem gondoltam, hogy a kezdő felnőtt edzésen is min. nálam 10 évvel fiatalabb férfiak lesznek csak. Sőt, a legutóbbin egy sumo birkózó csávó is megjelent. DEEE, a harmadik alkalommal sorra dobtam át Jerryként a vállam fölött a szekrény méretű edzéstársaimat.