Ugrás a fő tartalomra

Bicikli újratöltve


Illetve bár újra lenne. Mert ugye az azt jelentené, hogy van egy igazi elektromos fatbike-unk, és van mit újratölteni. De hát sajnos nincs. Ehelyett az aktuális négy darab kétkerekűnk versenyzik, hogy melyiket lopják el előbb, de most meg az istennek sem kellenek senkinek. Pedig nagycselesen úgy kötjük ki őket, hogy azt tesszük a legkívánatosabbá vagy legalábbis a legkönnyebben elérhetővé, amelyiktől leginkább szabadulnánk. 

De nem. Nem és nem. Az, hogy egyetlen fékje van mindegyiknek, ok. Végülis nincsenek itt nagyobbacska lejtők. Az már kicsit problémásabb, hogy a gumik, ha közelebbbről megnézzük, jól láthatóan hosszában hasadtak itt-ott, és némelyik ülése nem állítható, így egyesek guggolva tudnak csak tekerni azokon.  Amelyiknek meg állítható, annak meg az ülésrögzítő gyorszárának a szárnya nem tolható be rendesen, így a nadrágunk épsége forog kockán minden egyes alkalommal, amikor ráülünk. Egyébként láncvédő híján a ruházat eleve veszélyben, épp ezért a csajok négyből csak kettőt hajlandóak használni, nehogy olajos legyen a nadrágjuk. Mert a kezük úgyis az lesz, a láncfelrakás minden úton legalább egyszer garantált. Azért az elmondható, hogy a váltók, amikor szerencsénk van, egy-egy fogaskeréknyit azért megugarank (amikor nem át). Ezeket a kanyarokat azonban, mégha olykor erősebb fékcsikorgásokkal is, de bevesszük.

Az azért már kicsit problémásabb a családi együttrezgés szempontjából, hogy eddig minden kerékpár kollekciónkban található volt egy roller. Szopórollernek hívjuk az aktuális nyomorultat, mert aki azt lovagolja, az jó száz méterrel a többiek mögött kullog. Az első roller egyébként a legzsírabban kinéző, igen szemre való bicó volt, nem véletlen, hogy az tetszett meg a négy közül valakinek. Balázs, aki többnyire azt nyerte meg, egészen stockholm-szindrómásan viselkedett, amikor ellopták. Helyes kis történetekkel emlékezett szegény párára.

Szóval.  Ahogy telnek - múlnak a hetek, lassacskán eljutottunk oda, hogy a legjobb biciklinek azt tekintjük, aminek van két kereke. A tegnapi malőr, aminek rádaásul L. volt úgy az elszenvedője, hogy mi ott sem voltunk, egy pillanatra mégis megakaszt. 

Anya, leszakadt a pedál! - mondja gurgulázva a telefonban, miközben azt nem gondolja említésre méltónak, hogy ezzel párhuzamosan húgocskája egy világraszólót esett.
A szemfülesebbek egyébként  a képen további problémákat is detektálhatnak. A jeges aszfalt csak a hatás kedvéért.

Mert ok, hogy L. szemrebbenés nélkül továbbtekert vele, de azért mégis eltűnődöm, hogy akkor most a kétkeréken túl mi is a szükséges feltétele annak, hogy egy biciklihez érdemes legyen szöges téli abroncsot venni.



Megjegyzések

  1. Meglep ez a bicikli tolvajlás ügy, de az jutott eszembe, hogy Münchenben, ahol ugyancsak így lopják a biciklit, mint a cukrot, mindenki tudja, hogy melyik kirakodó vásáron lehet aztán jutányos áron klassz bicikliket beszerezni, khm, khm - nem akarlak Titeket a feketegazdaság használatára buzdítani, de a helyi egyetemi arcok nem tudják a helyi vásár merre van? Akár a saját régi bicótokat is viszontláthatjátok.... csak mondom....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...

...nem csalok

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...

Jogsi

Eleve be voltam tojva némiképp az idegen országban való vezetéstől. Gergő jótanácsával és Zsófi sztorijával a zsebemben indultam az új kontinensre: Csak egyet mondok, ha megállít a rendőr, ne kezdj a jogsid után kotorni európai módra, hagyd a kezed a kormányon és ne mozdulj, mert azt hiszi, fegyverért nyúlsz, és fejbe lő. Aztán mondogathatjuk magunk között, hogy ÁÁÁÁgi, hát nem megmondtam?  Zsófi története nem hipotetikus, maga a valóság: egy kis kaland után a földön a kezükre ülve találták magukat a lopottnak vélt autójuk mellett. Persze tudtam, ezek az USA-ban történtek (vagy, Zsófi?), ez pedig Kanada és én vagyok. Nem riasztanak vissza a jókedélyű ismerőseim hülyeségei. No para.  Mégis, egy bérelt autót megkarcolni, ne adj isten behorpasztani -- a gatyánk megy rá. És az automata váltóról nem is beszélve. Ennek kapcsán szintén a fent nevezettektől kaptam tanácsot: Gergő azt mondta, üljek a bal lábamra és nem lesz baj (most látom, ez a különböző végtagokra ülés ezen a kontine...