Illetve bár újra lenne. Mert ugye az azt jelentené, hogy van egy igazi elektromos fatbike-unk, és van mit újratölteni. De hát sajnos nincs. Ehelyett az aktuális négy darab kétkerekűnk versenyzik, hogy melyiket lopják el előbb, de most meg az istennek sem kellenek senkinek. Pedig nagycselesen úgy kötjük ki őket, hogy azt tesszük a legkívánatosabbá vagy legalábbis a legkönnyebben elérhetővé, amelyiktől leginkább szabadulnánk.
De nem. Nem és nem. Az, hogy egyetlen fékje van mindegyiknek, ok. Végülis nincsenek itt nagyobbacska lejtők. Az már kicsit problémásabb, hogy a gumik, ha közelebbbről megnézzük, jól láthatóan hosszában hasadtak itt-ott, és némelyik ülése nem állítható, így egyesek guggolva tudnak csak tekerni azokon. Amelyiknek meg állítható, annak meg az ülésrögzítő gyorszárának a szárnya nem tolható be rendesen, így a nadrágunk épsége forog kockán minden egyes alkalommal, amikor ráülünk. Egyébként láncvédő híján a ruházat eleve veszélyben, épp ezért a csajok négyből csak kettőt hajlandóak használni, nehogy olajos legyen a nadrágjuk. Mert a kezük úgyis az lesz, a láncfelrakás minden úton legalább egyszer garantált. Azért az elmondható, hogy a váltók, amikor szerencsénk van, egy-egy fogaskeréknyit azért megugarank (amikor nem át). Ezeket a kanyarokat azonban, mégha olykor erősebb fékcsikorgásokkal is, de bevesszük.
Az azért már kicsit problémásabb a családi együttrezgés szempontjából, hogy eddig minden kerékpár kollekciónkban található volt egy roller. Szopórollernek hívjuk az aktuális nyomorultat, mert aki azt lovagolja, az jó száz méterrel a többiek mögött kullog. Az első roller egyébként a legzsírabban kinéző, igen szemre való bicó volt, nem véletlen, hogy az tetszett meg a négy közül valakinek. Balázs, aki többnyire azt nyerte meg, egészen stockholm-szindrómásan viselkedett, amikor ellopták. Helyes kis történetekkel emlékezett szegény párára.
Szóval. Ahogy telnek - múlnak a hetek, lassacskán eljutottunk oda, hogy a legjobb biciklinek azt tekintjük, aminek van két kereke. A tegnapi malőr, aminek rádaásul L. volt úgy az elszenvedője, hogy mi ott sem voltunk, egy pillanatra mégis megakaszt.
Mert ok, hogy L. szemrebbenés nélkül továbbtekert vele, de azért mégis eltűnődöm, hogy akkor most a kétkeréken túl mi is a szükséges feltétele annak, hogy egy biciklihez érdemes legyen szöges téli abroncsot venni.
Meglep ez a bicikli tolvajlás ügy, de az jutott eszembe, hogy Münchenben, ahol ugyancsak így lopják a biciklit, mint a cukrot, mindenki tudja, hogy melyik kirakodó vásáron lehet aztán jutányos áron klassz bicikliket beszerezni, khm, khm - nem akarlak Titeket a feketegazdaság használatára buzdítani, de a helyi egyetemi arcok nem tudják a helyi vásár merre van? Akár a saját régi bicótokat is viszontláthatjátok.... csak mondom....
VálaszTörlés