Ugrás a fő tartalomra

Bicikli újratöltve


Illetve bár újra lenne. Mert ugye az azt jelentené, hogy van egy igazi elektromos fatbike-unk, és van mit újratölteni. De hát sajnos nincs. Ehelyett az aktuális négy darab kétkerekűnk versenyzik, hogy melyiket lopják el előbb, de most meg az istennek sem kellenek senkinek. Pedig nagycselesen úgy kötjük ki őket, hogy azt tesszük a legkívánatosabbá vagy legalábbis a legkönnyebben elérhetővé, amelyiktől leginkább szabadulnánk. 

De nem. Nem és nem. Az, hogy egyetlen fékje van mindegyiknek, ok. Végülis nincsenek itt nagyobbacska lejtők. Az már kicsit problémásabb, hogy a gumik, ha közelebbbről megnézzük, jól láthatóan hosszában hasadtak itt-ott, és némelyik ülése nem állítható, így egyesek guggolva tudnak csak tekerni azokon.  Amelyiknek meg állítható, annak meg az ülésrögzítő gyorszárának a szárnya nem tolható be rendesen, így a nadrágunk épsége forog kockán minden egyes alkalommal, amikor ráülünk. Egyébként láncvédő híján a ruházat eleve veszélyben, épp ezért a csajok négyből csak kettőt hajlandóak használni, nehogy olajos legyen a nadrágjuk. Mert a kezük úgyis az lesz, a láncfelrakás minden úton legalább egyszer garantált. Azért az elmondható, hogy a váltók, amikor szerencsénk van, egy-egy fogaskeréknyit azért megugarank (amikor nem át). Ezeket a kanyarokat azonban, mégha olykor erősebb fékcsikorgásokkal is, de bevesszük.

Az azért már kicsit problémásabb a családi együttrezgés szempontjából, hogy eddig minden kerékpár kollekciónkban található volt egy roller. Szopórollernek hívjuk az aktuális nyomorultat, mert aki azt lovagolja, az jó száz méterrel a többiek mögött kullog. Az első roller egyébként a legzsírabban kinéző, igen szemre való bicó volt, nem véletlen, hogy az tetszett meg a négy közül valakinek. Balázs, aki többnyire azt nyerte meg, egészen stockholm-szindrómásan viselkedett, amikor ellopták. Helyes kis történetekkel emlékezett szegény párára.

Szóval.  Ahogy telnek - múlnak a hetek, lassacskán eljutottunk oda, hogy a legjobb biciklinek azt tekintjük, aminek van két kereke. A tegnapi malőr, aminek rádaásul L. volt úgy az elszenvedője, hogy mi ott sem voltunk, egy pillanatra mégis megakaszt. 

Anya, leszakadt a pedál! - mondja gurgulázva a telefonban, miközben azt nem gondolja említésre méltónak, hogy ezzel párhuzamosan húgocskája egy világraszólót esett.
A szemfülesebbek egyébként  a képen további problémákat is detektálhatnak. A jeges aszfalt csak a hatás kedvéért.

Mert ok, hogy L. szemrebbenés nélkül továbbtekert vele, de azért mégis eltűnődöm, hogy akkor most a kétkeréken túl mi is a szükséges feltétele annak, hogy egy biciklihez érdemes legyen szöges téli abroncsot venni.



Megjegyzések

  1. Meglep ez a bicikli tolvajlás ügy, de az jutott eszembe, hogy Münchenben, ahol ugyancsak így lopják a biciklit, mint a cukrot, mindenki tudja, hogy melyik kirakodó vásáron lehet aztán jutányos áron klassz bicikliket beszerezni, khm, khm - nem akarlak Titeket a feketegazdaság használatára buzdítani, de a helyi egyetemi arcok nem tudják a helyi vásár merre van? Akár a saját régi bicótokat is viszontláthatjátok.... csak mondom....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ma is és ma is és

ma is kapom. Asszem sikerült valami kávéfőzőgép gyártósor mellé keverednem. Mert ugye azt hittem, hogy akkor így július utolsó haramda táján már csak megírom könnyes szemmel, hogy igen, augusztus 11-én én a lányokkal végleg, Balázs 12-én két hétre haza. Hogy hahó, Zsófi; hahó, Gergő, lebegtettük,  mellébeszéltünk amíg lehetett, de most már tuti, újra kell a kecónk. Bocs.    És persze, megírhatom, és könnyezhetek is akár örömömben akár bánatomban, és búcsúzkodhatnék és öltöztethetném díszbe a szívem,  de akkor a kávéfőzők - mint valami idióta rajzfilmben - mind a földön landolnának.  Mert ugye még igen, végigviszem a csoportom, és elmegyek helyettesíteni is néhány órát. És jaj, még legalább kétszer három óra kell hetente hogy a cikket megírjuk Jannel. De az ékszerkészítő nőhöz is be kéne ugrani egy fél napra, és az öregúrral is tervben van még egy evezés. Igen, az antiabelizmus workshopra is elmegyek és utána beülünk valahova Juleennel. Szabadtéri kürtőskalácssü...

Hogyan lett műanyag karácsonyfánk?

Az úgy volt, hogy akkor lettem gyanús magamnak, amikor a halloweeni gusztustalanságok elkezdtek tetszeni. Sőt. Nem kell mélyanalízis, hogy felismerjem, hogy tulajdonképpen kifejezetten izgattak. Tekintetem folyton kutatta az utcán az újabb és újabb szörnyűségeket. Egy-egy zombi megtekintésére odarángattam a családot esténként. A műanyag varázslat kifejezetten magával ragadott. Ez azért is különösképp figyelemre méltó, mert azt hiszem, életemben nem néztem rá korábban egy zombi, vámpír vagy csontváz jelmezre, voltaképpen meg sem tudtam különböztetni őket, mert agyam egyöntetűen a "hülyeség" címkét ragasztotta rájuk, ami a további formai-tartalmi differenciálásnak egy csapásra útját állta. Elmúlt a Halloween, és azon nyomban karácsony lett. Nem viccelek, tényleg. Csak azért nem írtam róla korábban, mert meg kellett küzdenem azzal, hogy térdig járunk  a karácsonyban, amikor még advent sem volt: fehér utcák és a lakásokban-utcán szaporodó karácsonyfák, fényízléstelenségek. Ahogy...

NEMECSEK- csupa nagybetűvel

Az, hogy egy sima nyilvános bemutatkozáskor hozzáteszed, hogy she/her vagy éppen hogy she/they itt teljesen normális. Én azonban még nem tudtam soha megtoldani a nevemet a nemi rangommal, címemmel. Nem tudom kimondani, mert zavarba hoz.  Egyrészt úgy, ahogyan anno a hátam mögé néztem, hogy kivel beszélnek, amikor először tanárnő nek vagy anyuká nak neveztek. Éppen így elég szűkösnek érzem (és magamra egyáltalán nem passzolónak) a nő címkét. Egyszerűen mert nem tudom mi az. (Ahogy egyszer Zs. mondta, hogy egy szülőin körülnézve látod a csupa retikülös anyukát, és te elhűlve konstatálod, hogy te bizony soha de soha nem leszel nő .) Mondjuk azon kiakadnék asszem, ha valaki azt mondaná rám, hogy ez a fiú tiszta hülye mert ilyeneken gondolkodik . De ez az én kis nyomorom. Viszont az is zavarba hoz, csak egészen másképp, hogy más  úgy mutatkozik be, hogy she/her vagy he/him. Olyan férfiak és nők, akiknek látszólag nem tisztázandó a kérdés. A világ legtermészetesebb módján illesztik...