ma is kaptam egy kávéfőzőt

az az érzés, amikor egy kiadós téli-havas kirándulás után hazatrappolva a napnál is világosabb, hogy az igazi felengedést egy kupica pálinka hozhatja csak meg? Erős, borzongat, és a meleg vacsi is jobban esik utána. Na és megvan az az érzés, amikor mínusz18-ban a havas-jeges városban való biciklizés közben egyszercsak felsejlik, hogy az igazi felengedést egy kupica bármi  hozhatja majd meg, mert erős, borzongat, és majd a kaja is jobban esik utána? És akkor rájössz, hogy még csak délelőtt 11 van és délután még vagy kétszer ugyanígy ki kell szaladnod elintézni valamit aznap, majd elkezded a különböző paramétereket felszorozni 4 hónappal, és kijön, hogy ez esetben áprilisra mentehetlenül +1 fővel emelkedni fog a magyar függőbetegek száma? 

Szóval az úgy volt, hogy találtam egy programot, ahol egy indeginous költő - önéletíró olvas fel műveiből. Ugyanebben a szervezésben délután pedig river walking lesz, akármit is jelentsen ez. Elmegyek a délelőtti  programra, a költőnő (?) tetszik. Hitelesen, szépen beszél a kultúrájáról, miközben verseiből kristálytisztán rajzolódik ki a természethez való viszonya. Időközben kiderül, hogy a river walkingot is ő vezeti délután, hát elmegyek.  És képzeljétek, mibe csöppentem: egy, a folyóvizeknek hálaadó rituálénak lettem hirtelen részese. Pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy tubákot szorongatva a kezemben sétálok az ösvényen a folyóhoz, miközben figyelem, hogy a köröttem lévő természet mely eleme választ ki engem, hívja a tekintetem, hogy vegyem észre. Hogy a markomban lévő tubákot üggyel-gonddal szórom a folyóba, hogy legalább valamit visszaadjak abból, amit ő adott, végül egy füstőlőtál füstjében megmossam arcom, kezem.  Hazajőve dadogom a családnak, hogy kár, hogy n...

Töredelmesen bevallom: fal kell hozzá. És amikor felmegyek a pózba, akkor sem sikerül finoman az egyik lábam a másik után megemelni, hanem hatalmasakat puffanok. Namármost, amikor otthon gyakorlás közben ehhez a ponthoz érkeztem, mint most kiderült, a gyerekek, nem tudván mi történik odalent, mindig rémülten néztek össze. Puff neki. Kanadáig kellett jönnöm, hogy ez kiderüljön. Nade. Ahhoz is Kanadáig kellett jönnöm, hogy az irrealitásig motivált legyek abban, hogy a lakás épségét minden porcikámmal védjem. Márpedig itt a falra ránézni sem lehet - mint azt már jó előre tudtuk is a filmekből: Ha a két infot összerakjuk, akkor bizony itt nincs jóga, ha azt akarom, hogy házfal is legyen.  "amíg én suliban voltam, felhúztak egy házat" -- avagy  a pozdorjából épített kanadai házsszerkezet, amit 2 (!) nap alatt raktak össze... és egy (!) nap alatt tudnak a földdel eggyé tenni. ... Szóval a jógakarrierem ezen a ponton felfüggesztődött. (A költői túlzást korrigálandó, azért hozzátesze...

Arról írok - fecsegek itt összevissza nektek, ami a fejemben jár. Akkor most megmutatom, hogy mi az, amire szisztematikusan NEM gondolok.  Ez látható az egyébként cuki is kertvárorészünkből reggel és este... Ne kérdezzétek mi ez, nem mertem utánanézni. 

Illetve bár újra lenne. Mert ugye az azt jelentené, hogy van egy igazi elektromos fatbike-unk, és van mit újratölteni. De hát sajnos nincs . Ehelyett az aktuális négy darab kétkerekűnk versenyzik, hogy melyiket lopják el előbb, de most meg az istennek sem kellenek senkinek. Pedig nagycselesen úgy kötjük ki őket, hogy azt tesszük a legkívánatosabbá vagy legalábbis a legkönnyebben elérhetővé, amelyiktől leginkább szabadulnánk.  De nem. Nem és nem. Az, hogy egyetlen fékje van mindegyiknek, ok. Végülis nincsenek itt nagyobbacska lejtők. Az már kicsit problémásabb, hogy a gumik, ha közelebbbről megnézzük, jól láthatóan hosszában hasadtak itt-ott, és némelyik ülése nem állítható, így egyesek guggolva tudnak csak tekerni azokon.  Amelyiknek meg állítható, annak meg az ülésrögzítő gyorszárának a szárnya nem tolható be rendesen, így a nadrágunk épsége forog kockán minden egyes alkalommal, amikor ráülünk. Egyébként láncvédő híján a ruházat eleve veszélyben, épp ezért a csajok négyből c...

Az úgy volt, hogy amikor leszálltunk félkómában augusztusban a repülőről, akkor Alex, aki várt bennünket, hogy ideiglenes telephelyünkre szállítson, úgy érezte, hogy itt az idő friss ismeretségünk hajnalán, hogy megossza velünk a nagy újságot: van ám Edmontoban olyan környék, aminek csodájára járnak az emberek Halloweenkor, úgy kirittyentik a lakók a házuk táját. Mondanom sem kell, ott és akkor hogy feldobott a hír... Aztán úgy egy hónappal ezelőtt bőszen tekerek hazafelé, amikor az első csontvázkéz kinyúl felém a földből. Éppen anyuékkal voltam messengerben, rögtön élő közvetítést is kaptak az előkertben látható további kalickába zárt madárcsontvázakról, sírkövekről és giga méretű pókhálókról. A hullák gyors szaporodását kezdtük megszokni. Mondjuk azért a fehér ruhás szellemnéni, aki a kertben üldögélt csipkés kis ruhácskájában okozott némi fenforgást. A kezében lévő fehér bodros csészikéjét egy óvatlan pillanatban ugyanis a szájához emelte. Az első sikollyal kísért riadalmunk és a gy...