Ugrás a fő tartalomra

A kávéfőző


Vettünk a Marketplace-en egy kávéfőzőt. Fasza kis példány volt, imádtuk a kávéját. Aztán egy jó hét múlva valamelyikőnk rányomott a tejhabosító funkcióra, és nem működött. Skandallum.  Próbáltuk így, próbáltuk úgy, de ez az egyébként soha nem használt fícsör sehogy sem indult be. Mondtam Balázsnak, hogy írjon már az eladókra, hogy mi vagyunk-e a bénák. Rájuk írt. Válaszul egy egyoldalas kis tutorialt rittyentettek, hogy ők biztosak benne, hogy jó, és ha így és így teszünk, akkor egészen biztos, hogy működni fog. Próbálkoztunk tovább, de semmi. Megint írtunk. Erre a lány válaszolt, hogy ő akkor eljön a gépért. És elviszi, kitisztítja. Jött. Elvitte. Mondta, hogy hoz hozzá tisztítót is, ha tényleg ott a bök. Mondtam Balázsnak - gyanakvó én - hogy ha nem hozza vissza, önmagában ez a kísérlet is megéri a pénzt, amit fizettünk a gépért. Szombaton csöngetnek. Sajnos mégis a gép érzékelőjében volt a hiba - így a lány. Kezében egy vadi új, sokkal jobb kávéfőzőgéppel. Merthogy ők is voltak newcomerek, tudja ő, hogy milyen az...    

Rájöttem, hogy itt szinte naponta kapok egy kávéfőzőt. 

Beszámolók nektek, Edmontonból.

forrás: V-B-Z kollázskönyve

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Másik oldal

Szóval az öregúr fia, a kisöregúr (68), aki Costa Ricában lakik a COVID óta, mert ott nem volt kijárási tilalom, ellenben szabadon kenuzhatott a krokodilok között mindvégig, most néhány hónapja Edmontonban van, és maga is eljött az öregúr másik gyerekének a házába, aki 69 évesen vagányan wakeboardozik (=motorcsónak vetette hullámokon szörfözik kötél nélkül) a kert aljában megbúvó tavon, és bár a pasijának nem olyan motorcsónakja van, amit direkt erre a célra veti e sporthoz a hullámokat, 5 percig simán siklik esés nélkül a házilag beépített hullámvetőn. Meg eljöttek a gyerekkori barátaik is a partira. Kenuzás, vízideszka, sasfészek-lesés, grillezés, kürtőskalács. Ez volt a progi. És akkor én, az asztalnál a baráti házaspár kérdésére az idegennyelv csalfa védőbúrája alatt ücsörögve kiböktem: bejártam az egyetemre indigenous studiest tanulgatni. Néma csend. Pengévé feszülő szájak, a házaspár keresi egymás tekintetét. A nő nyel egyet, majd összeszedi magát és igyekszik hangsúlyával to...
Megjegyzés küldése
További információk

A Narancssárga Póló Napja

Pénteken minden gyerek narancssárga pólóban megy suliba, hétfőn munkaszüneti nap lesz, juhéj! Illetve hát... Otthon március 15-én vagy október 23-án erősen kell dolgoznom magamon, hogy ünnepnek tekintsem ezeket a napokat, vagy hogy ott és akkor bármiféle érzelem tapadjon hozzájuk. (Kivéve, hogy március 15-én van P. szülinapja:) Nyilván a mögöttem húzódó sok évtized, a megélt rendszerek folytonos interpretációs kérődzése sem könnyíti meg a dolgom. Meg hát a kis önző, de el nem ítélhető hurrá, ma nincs munka öröme sem segíti a kapcsolódást. Most itt, ebben a kontextusban szabad vagyok ezektől a terhektől. Lehet, hogy ezért, nem tudom. De a narancsárga póló napjának gondolatától simán elsírtam magam már vagy háromszor. Kanadában 1831 és 1996 (!) között több mint 150 ezer őslakos gyereket szakítottak el a szüleiktől és vittek egyházak által vezetett iskolákba asszimilácós céllal.  Every child matters Ezek közül a gyerekek közül a legfiatalabbak ma harmincas éveik végein is járhatnak. ...
7 megjegyzés
További információk
Powwow. Őslakosok találkozója, táncversenye, rituáléja. Ünnepi felvonulás, dobszó és tánc három napon át. Olvastam róla regényekben, hallottam hírét. Nyári időszakban vannak, akik az országon belül powwowról powwowra utaznak, mint az otthoni fesztiválozók. A powwow királynőség azonban nem egyenlő a buligirlséggel. Ha megválasztanak, annak kulturális jelentősége van: egy közösség bízik benned, és feladatod, hogy menj, felelj meg a címnek és a kultúrádnak. (Hallottunk rendezvényen beszédet mondani powwow princess-t, aki saját történetéről és kulturájához való viszonyáról mesélt, királynői szalaggal testén, koronával a fején. Nem mondott semmi érdekeset, mondhatnám először értetlenül néztünk össze L-lel, hogy ez meg mi. Mégis lenyűgözött, hogy százak hallgatják egy teremben, mert fontos a szava. Fontos ő maga, és az, hogy artikulálja identitását - ezzel példát mutatva a keresőknek. Azoknak, akik nem mernek, tudnak, akarnak kapcsolódni népcsoportjukhoz.) Szóval hallottam én ezekről az ünne...
Megjegyzés küldése
További információk